Wagner János 1962-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Szőnyi István és Domanovszky Endre tanítványaként. 1977-től 1983-ig a Kirakatrendező Iskola, 1983-96 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. Tanulmányúton több európai országban és Vietnamban járt. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége vezetőségi tagja, a Magyarországi Német Alkotók Szövetségének társelnöke, az MFT és a Magyar Vízfestők Egyesülete tagja.

Díjak: 1968-71: Derkovits-ösztöndíj; 1981: az Olasz Idegenforgalmi Hivatal díja; 1983: Petőfi-pályázat I. díja, Kiskőrös; 1993: Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, lektorátusi díj; a Nemzeti Kisebbségi Hivatal nívódíja, 1996: portugáliai ösztöndíj, Lisszabon, 1997: a Magyar Festők Társaságának díja; 1999: a Magyar Papírművészeti Társaság díja, 2000: a Római Magyar Akadémia ösztöndíja, 2004: Munkácsy Mihály-díj.

"Wagner János festészetéről annyit kell jeleznünk, hogy már három és fél évtizede ismerhetők művei: az 1965-től napjainkig ívelő festői életmű a valóságidézéstől indult, - mint annyi kortársáé - és az elvonatkoztatás, a nonfiguráció azon ágazatában bontakozott ki, amelyet egy új keletű meghatározással lírai archaizmusnak nevezhetünk. Az e törekvés szellemében dolgozó művészek a hagyományos kép formáját, dimenzióit megtartva utalnak vissza a múltra, és alkotómódszerük visszafogott, vallomásszerű, bensőséges hatásvilágú műveket feltételez.

Wagner János új műveit a fények képeinek bonyolult rendszerében minden korszerűsége, elevensége ellenére a tradícióhoz kapcsolhatjuk, oda, ahol érvényes Goethe szép gondolata: A színek a fény tettei, tettei és szenvedései."

(Wehner Tibor)