A borostyán a fenyőfélék fosszilis (megkövesedett) gyantája. Ásványtani neve szukcinit vagy borostyánkő. Anyaga áttetsző - átlátszó és mézsárga, barna, vörösbarna színű. A természetben cseppkövek formájában vagy borostyánt termő fák gyantajárataiban fordul elő. Jelentős lelőhelye található a Balti-tenger lengyelországi és oroszországi (Kalinyingrád) partvidékén. Ezeknek a balti borostyán telepeknek az anyaga alapvetően a földtörténeti harmadidőszakban (eocén - oligocén - miocén) képződött.

A mintegy 40 millió évvel ezelőtt, a mai Skandinávia és a Balti-régió területén hatalmas kiterjedésű, alapvetően mocsári fenyőerdők fenyőfái teremték a borostyán keletkezéséhez szükséges fenyőgyantát. Az ősföldrajzi terület folyói a kicsi sűrűségű (1,0-1.1 gr/cm3 ) gyantaanyagot a korabeli üledékgyűjtőbe ( eocén tenger ) szállították, majd az egyéb hordalékkal együtt lerakva, borostyán telepek képződtek. Néhány millió évvel később, a negyedidőszakban a borostyán a harmadidőszaki telepekből nagy távolságokra szállítódott és különböző területeken rakódott le Lengyelországban, Belorussziában, Litvániában, Lettországban és Németországban. Tengeri szállítással eljutott Skandinávia déli és a Brit-szigetek keleti partjaira is. Lengyelországban legalább 600 lelőhelyét ismerik a borostyánnak. A legismertebb borostyánfajták a balti borostyán (szukcinit), a dominikai borostyán, a szicíliai borostyán (simetit), a burmai és kínai borostyán (birmit), a magyarországi borostyán (ajkait).

A borostyán darabok gyakran tartalmaznak zárványként növényi és állati maradványokat. Morfológiai vizsgálatokkal több, mint 200 növényfajt sikerült meghatározni, képet kapva így az eocén "borostyánerdők" legfontosabb növénytársulásáról. Az állatok közül legtöbbször ízeltlábúak kerültek a gyanta fogságába. Több mint 2600 fajt határoztak meg, hangyákat, tegzeslegyeket, százlábúakat, pókokat, hártyásszárnyúakat. Nagyobb állatok, pl. Gerincesek (gyíkok, mókusok, harkályok, verebek) nyomai is előfordulnak borostyánban.

A borostyánt már a paleolitikum és mezolitikum embere amulettként, díszítések anyagaként használta. A római korban kiemelkedő jelentősége volt a borostyán - kézművességnek. A rómaiak a feldolgozóipar igényeinek kielégítésére kiépítették és működtették a korabeli Sopront (Scarbantia) is érintő "borostyánkő utat", amelyen a Baltikumból szállították a borostyánt a feldolgozókhoz. A borostyán egyik legjelentősebb gyűjtője a Lengyel Tudományos Akadémia Föld Múzeuma (Varsó), melynek borostyán gyűjteménye 29500 darabból áll. A kiállítás anyagát ebből a gyűjteményből válogatták. A kiállítást a Föld Múzeuma Borostyán Osztálya munkatársainak közreműködésével Prof. dr. hab. Barbara Kosmowska - Ceranowicz rendezte.