Eseménynaptár
2017. november
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3
2017.11.19. - 2017.12.17.
Szombathely
2017.11.18. - 2017.12.22.
Debrecen
2017.11.17. - 2018.02.18.
Budapest
2017.11.14. - 2017.12.31.
Budapest
2017.11.11. - 2017.12.11.
Kecskemét
2017.11.09. - 2017.12.31.
Budapest
2017.11.08. - 2018.01.07.
Budapest
2017.11.03. - 2017.12.15.
Debrecen
2017.11.01. - 2018.03.31.
Mosonmagyaróvár
2017.10.30. - 2017.11.30.
Kecskemét
2017.10.27. - 2017.12.21.
Ebes
2017.10.22. - 2017.12.31.
Debrecen
2017.10.11. - 2017.12.31.
Komló
2017.09.29. - 2017.12.21.
Kismaros
2017.04.28. - 2017.11.25.
Budapest
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
2012.01.22. - 1970.01.01.
Budapest
2011.10.04. - 1970.01.01.
Nagykáta
Hajdúsági Múzeum - Hajdúböszörmény
A múzeum épülete (Fotó: Horváth Tamás)
Cím: 4220, Hajdúböszörmény Kossuth Lajos utca 1.
Telefonszám: (52) 229-038, (52) 561-182
Nyitva tartás: K-V 10-16
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2004.05.21. - 2004.08.31.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
300 HUF
Belépő diákoknak
150 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
150 HUF
Az új kultúra alkotói, a vándorló pásztorok, akik alkalmilag foglalkoztak mezőgazdasági tevékenységgel, időszaki táborhelyeket alakítottak ki tartós lakóépületek nélkül. Ezek többsége a forrásadatok szerint temetési szertartásokat szolgált. A viszonylag gyakran feltárt, szokványos sírbarlangokon kívül előfordulnak sírok lapos kőkonstrukciókkal, bizonyítva a megalitikus eszme továbbélését.

A halottakat gyakran igen gazdag mellékletekkel látták el. Vannak közös sírban emberi és állati csontvázak, így marháké is, néha temetési ajándékkal felszerelve, utalva a háziasított állat nagy jelentőségére az életben és az e kultúrához tartozó nép vallásos hiedelmében.

A tölcséres szájú edények kultúrája volt az első földműves és állattenyésztő kultúra, amely az időszámítás előtti V. évezred közepén alakult ki a közép-európai alföldön. Lublin környékén a kerámiát készítő korszak társadalmának kialakulása a IV. és III. évezred fordulójára tehető. A lubini régióban ez a korszak csaknem 1000 éven át követhető, és egyike Lengyelország prehisztorikus történetének legjelentősebb kultúráinak.

Áttértek a letelepedett életmódra. Nagy, központi települések jöttek létre - körülvéve számos kisebb lakóközösséggel.

A temetők kutatása változatos temetkezési szokásokról beszél. A síremlékek - amelyek hossza olykor a többször tíz, magassága a néhány métert is eléri - a legszembetűnőbb halotti építmények lengyel földön, melyeket időnként "lengyel piramisoknak" is szokás nevezni. A központi sírban egy személy volt eltemetve, aki számára építették a monumentális konstrukciót, bizonyára fővezér, pap vagy a törzsi vezetőség tagja lehetett.

A települések területén, a mindennapos elfoglaltságok keretében megtalálható volt a kézzel formált, az egyszerű technikához képest kiváló minőségű, különböző formájú kerámia edények készítése, de készítettek olyan kőeszközöket is, mint balta és véső, gondosan kialakított éllel. A vadállatok csontjából és agancsból készített nagy mennyiségű szerszám, lyukasztó, véső, köszörű, valamint jóval ritkábban feltárt fejszék, tőrök, néha ékszerek. A számos orsógomb lelet arról tanúskodik, hogy ismerték a fonást, de az anyag nehezékek azt bizonyítják, hogy a függőleges szövőszéket is használták. Fontos vívmány volt az igába fogatott ökrökkel vontatott kerekes eke bevezetése.