A kiállítás hangsúlyozottan tartalmi alapú kiállítás, ugyanis a Petőfi Sándor arcképét megjelenítő művekkel szemben ma is aránytalanul kevés a művészetének tartalmi oldalával, gondolataival, költői képeivel foglalkozó alkotás.

Ezt az űrt szeretnénk e kiállítással – legalább jelképes mértékben – betölteni. Éppen ezért nem a „nemzeti költő” sokadik portréját várjuk – kivéve természetesen, ha a költő ábrázolása szerves része a mű „mondanivalójának” – hanem arra kívánjuk ösztönözni kortárs művészeti életünk legjobbjait, hogy Petőfi költészetének tartalmi elemeiben (szerelem, boldogság keresése, hősi halál, nemzet, személyes szabadság, a költő feladatai, a vátesz felelőssége, a családi idill utáni vágy, a jók és a gonoszok harca, népmesei hagyományok, szülőföld, az emberiség gondjai stb.) mélyedjenek el, s annak hatása jelenjen meg, tükröződjön az újonnan (de akár évtizedekkel korábban) született képző- és iparművészeti alkotásokban, teret adva a szubjektív értelmezéseknek, korunk vizuális nyelvezetének is.