Kelet-Európában hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van a nyelv ereje, törékenysége és sebezhetősége iránti érzékenységnek. A huszadik század második felében a kelet-európai költők és képzőművészek felfigyeltek a nyelv kommunikációs és politikai-ideológiai célú kisajátításának jelenségére. Érdeklődésük elsősorban a nyelv műviségére, anyagiságára és medializáltságára irányult olyan performatív formákkal, amelyek alkalmasak voltak a nyelv és a megszólaltathatóság kérdéseinek a vizsgálatára.

A Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva című, 2017-ben indult nemzetközi kiállítássorozat a tekintélyelvű rendszerekkel szembeni felforgató művészi magatartások egyik karakteres vonulatát mutatja be. Történeti perspektívából vizsgálja e műveket, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a költészet és a performansz viszonyában rejlő szubverzív erő időről időre újra jelentőséget kap a társadalmi-politikai válságokkal küzdő országokban, különösen itt, a régióban.

A kiállítás a régió országaiból mutat be egyedi, de egymáshoz is kapcsolódó műveket: fotókat, szöveges partitúrákat, interaktív objekteket, hang- és videófelvételeket, filmeket és performansz dokumentációkat. Rávilágít a volt szocialista államok szubkultúráiból származó művészek munkáinak összefüggéseire, valamint azokból a kortárs pozíciókból is felvillant néhányat, amelyek annak a lehetőségét keresik, hogyan lehet kiszabadulni az ellenőrzött nyelv és a normatív kommunikációs minták szorításából.

A sorozat más európai nagyvárosokban bemutatott korábbi kiállításaihoz képest a Kassák Múzeum koncentráltabb, kompaktabb válogatást mutat be az eredeti anyagból, amely a zürichi egyetemen 2017–2020 között lezajlott kelet-európai performansz-kutatás alapján jött létre. A budapesti kiállításon Ladik Katalin és Szenytyóby Tamás művei játszanak dominánsabb szerepet. Ladik Katalin, a hangköltészet nemzetközileg elismert képviselője 1970-ben mutatta be első performanszát Budapesten, éles reakciókat kiváltva a korabeli kultúrpolitika és az underground képviselőiből egyaránt. Az esemény, amelynek dokumentumfotóit a művész testköltészetének és hangművészetének egyéb reprezentatív példái mellett mutatjuk be, az első női performansz történelmi pillanatát is jelöli a magyarországi művészettörténetben. Szenytyóby Tamás 1960-as évekbeli vizuális versei a modernista versírás és képzőművészet nyelvi és vizuális konvencióinak elutasításából jöttek létre. Szenytyóby programjának párhuzamait leginkább a fentebb vázolt nemzetközi kulturális-politikai radikalizmusban lehet megtalálni. Szép sötétség – Audio-taktilista képvers vakok számára (1970) című műve több, mint ötven év után ezen a kiállításon lesz újra látható és hallható. Ladik és Szenytyóby nyelvi érzékenysége és a hagyományos nyelvi kifejezésmódokkal szembeni kritikája a hatvanas évek végén megvalósult közös happeningjükben találkozott, amelyet ez a kiállítás – költészet és akcionizmus viszonylatában – egyfajta poétikus origónak tekint.

Kiállító művészek: Altorjay Gábor, Pavel Arsenev, Henri Chopin, Collective Actions Group (Kollektyivnije gyejsztvija) Csernik Attila, Ľubomír Ďurček, Tomislav Gotovac, Bohumila Grögerová, Josef Hiršal, Ladik Katalin, Vlado Martek, Kirill Medvegyev, Jan Měřička, Andrej Monasztirszkij, Monogramista T.D Dezider Tóth, Ladislav Novák, Pavel Novotný, Organge Alternative (Pomarańczowa Alternatywa), Ewa Partum, Dmitrij Prigov, Pussy Riot, Lev Rubinstein, Gerhard Rühm, Mladen Stilinović, Gabriele Stötzer, Szenytyóby Tamás, Szombathy Bálint, Raša Todosijević, Jaromír Typlt, Jiří Valoch, Young Girl Reading Group (Dorota Gawęda, Eglė Kulbokaitė)