Eufória – ez a szó sűríti leginkább magába azt az intenzív érzést, amelyet a magyarországi rendszerváltás eseményei váltottak ki a fordulatot üdvözlők körében. Bár az, hogy pontosan milyen érzéseket takar ez a szó, az egyénenként változó. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Eufória? - Rendszerváltás-történetek Magyarországról c. kiállítása emblematikus képek, fotósorozatok, dokumentumok, videómunkák és személyes visszaemlékezések segítségével idézi fel az eseményeket és azokat a képzeteket, amelyek ehhez a turbulens, várakozásokkal teli időszakhoz társultak.

Hogy pontosan milyen érzéseket takar a rendszerváltás víziójához, biztató előjeleihez, majd bizonyosságához és lehetőségeihez kapcsolódó eufória, az egyénenként változó. A Capa Központ kiállításának címében szereplő kérdőjel egyfelől arra utal, hogy ezek az euforikus tapasztalatok vajon mit jelentenek ma, harminc év távlatából azok számára, akik akkor átélték őket. Másfelől arra hívja fel a figyelmet, hogy a rendszerváltással összefüggésben az eufória kifejezés egy ernyőfogalom, amely alatt személyes rendszerváltás-történetek sokasága rejtőzik.

Az Eufória? - Rendszerváltás-történetek Magyarországról c. kiállításon olyan ikonikus képek, fotósorozatok, dokumentumok és videómunkák szerepelnek, amelyek egyenként is alkalmasak arra, hogy mint esettanulmányok megjelenítsék, mi történt a rendszerváltás idején. Legyen szó a ’89-es nagy eseményekről vagy négy fal közt zajló magánügyekről – a bemutatott alkotásokat, projekteket, műegyütteseket egy-egy személyes történet kíséri, amelyeket a rendszerváltás időszakában már aktív gondolkodók, képalkotók meséltek el saját perspektívájukból a kiállított anyagok kapcsán. Többek között Beke László, Bereményi Géza, Csaplár Vilmos, Elbert Márta, Földényi F. László, Korniss Péter, Ravasz András, Sandly Orsolya, Sugár János, Szebeni András, Szarka Klára, Wessely Anna kommentárjai és alkotásai, valamint hivatalos és privát archívumok anyagai elevenítik fel a történteket. A termeket járva egyedi megközelítésben idézhetjük fel a korszak emblematikus alakjait, helyszíneit, eseményeit, például Nagy Imre újratemetését, a szovjet katonák kivonulását, az ellenzéki pártok alakulását, a letakart Szabadság-szobrot vagy éppen a moszkvai KGB-székházat. De bepillantást nyerhetünk az ózdi kohászati üzem mindennapjaiba, egy cigánytelep életébe, fiatal művészek négy fal között megteremtett alternatív kultúrájába is. Drégely Imre sorozatával bejárhatjuk az akkori budapesti éjszakát, Rudolf Hervé fényképein és privát képeken keresztül pedig egy eltűnő világ és a változás felett érzett aggodalom elkapott pillanatai is láthatóvá válnak.

A MucsiEmese kurátor által rendezett kiállítás egy képekből és a hozzájuk kapcsolódó kommentárokból álló rendszerváltás-antológia, egy rendhagyó képes történelmi olvasókönyv, amelyben ezek az emblematikus művek és szubjektív értelmezéseik parallel olvashatók. Az egymás mellett bemutatott történetek az egyetlen nagy történelmi elbeszéléssel szemben a párhuzamos változatok, az egyéni elbeszélések fontosságát hangsúlyozzák, összhangban a történetírás posztmodern megközelítésével.