Az 1968 és 1973 között nyaranta a bonyhádi zománcgyárban dolgozó művészek alkotói tevékenysége jóval többnek bizonyult egy médium és annak technikai kihívásaival való kísérletezésnél. Lantos Ferenc, a Pécsi Műhely csoport (Aknai Tamás, Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szelényi Lajos és Szíjártó Kálmán) és a hozzájuk alkalmanként csatlakozó művészek a Bauhaus vizualitásából és szellemiségéből is inspirálódhattak, köszönhetően pécsi születésű mestereinek: a konstruktív-geometrikus stílus Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Weininger Andor életművén keresztül szivárgott be a pécsi művészeti közeg szövetébe. A Bauhaus ebben az évben ünnepli alapításának 100. évfordulóját.

A zománc tartós, időjárásálló tulajdonságai lehetővé tették a fiatal alkotók számára, hogy az anyag felületét és formáját egy – Victor Vasarely által is manifesztált – demokratikusabb vizuális univerzum eszközévé tegyék, amelyet a 49 művet bemutató kiállítás is hangsúlyoz. Szabadtéri alkalmazása, köztéri bemutatásra tették alkalmassá, összekötve a belső és külső tereket, a természetet és a várost, a stabilitást és a mozgást, az esztétikát és a tartalmat, végül pedig a művészetet és az életet.

Bak Imre, Fajó János, Ficzek Ferenc, Gyarmathy Tihamér, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Lantos Ferenc, Major Kamill, Pauer Gyula, Pinczehelyi Sándor, Szelényi Lajos, Szijártó Kálmán