A legkorábbi magyar címerek az Árpád-ház tagjainak pecsétjein maradtak fenn 1190 tájáról. A címert az adományozott cselekedeteiért kapta, legtöbbjük a katonai teljesítményt jutalmazta. A címer a középkorban egyenlő volt az azonosítással, mert sokan nem tudtak olvasni, de a címer nyomán tudták, hol járnak, kinek az udvarházába érkeztek, és az úton is "leolvashatták" a hintóra festett címert, amely egyfajta esztétikai élményt is nyújtott. A címer legfontosabb része a pajzs. A pajzsból, sisakból, sisakkoronából, sisaktakaróból és sisakdíszből álló címert teljes címernek is nevezik.

A kiállításunk célja a tiszafüredi és a Tiszafüred környéki nemesi családok címereinek bemutatása amely egy korábbi kutatómunkának az eredményeit rögzíti. A kiállításon láthatjuk: Bernáthfalvi BERNÁTH család címere, Bilkei LIPCSEY család címere, Folkusfalvásy FOLKUSHÁZY család címere, KOVÁSSY család címere, Keresztszeghy Bernáth család címere, KÉKESSY von der Heyde család címere, KISS PÁL tábornok családjának címere, Nagybócsai SÁRKÖZY család címere, Nagycsepcsényi és Muthnai VLADÁR család címere, Ölvedi GACHAL család címere, Pankotai JÓSA család címere, SZANA család címere, VÉGH család nemesi címere. A festett címerek nagyítását, színezését, másolását, elkészítését Fazekas Józsefnek köszönhetjük. A faragott címerek Végh József fafaragó munkái.