A kiállítás Mircea Cantor egyik alkotására utaló címe a román művészet különböző narratíváira hívja fel a figyelmet – annak tudatában, hogy tömörített idővonalról van szó, melyet vagy történeti végpontja, vagy a fiatal, eleven művészeti szcéna legfrissebb alkotásai irányából ismerhetünk meg.

A kiállítás – mely metszet az utóbbi évtizedek leghatásosabb vizuális produkciójának egy még leíratlan „szeizmikus övezetéből” – lehetőséget kínál, hogy nyomon kövessük a konceptuális kapcsolatokat, láthatatlan történeteket, közös inspirációkat és a művészek közötti meghatározó barátságokat.

A kiállításon látható alkotások négy fontos román magángyűjteményből – Mircea Pinte, Ovidiu Şandor, Răzvan Bănescu és a Plan B Alapítvány kollekciójából – származnak, melyek három városban találhatók: Kolozsváron, Temesváron és Bukarestben. A válogatás a kortárs román képzőművészetről kíván széleskörű és informatív keresztmetszetet nyújtani; a román neoavantgárd alkotások beemelésével pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy bár minden generációnak a saját felvetései és válaszai vannak, a művészet alkotói és befogadói egyaránt képesek hidat építeni a nemzedékek között.

A bemutatott gyűjteményekben olyan művészektől találhatók emblematikus művek, akik a gyűjtemények születésével párhuzamosan szereztek nemzetközi hírnevet. Ugyanakkor a gyűjtők fiatal művészekre irányuló figyelme a különféle médiumokra és témákra is kiterjed.

Bár a gyűjteményekben számos átfedés akad, mindegyiknek körvonalazható, jellegzetes karaktere és földrajzi fókusza van; ekképpen egyedülálló érdeklődést tükröznek. Művészetpártolásuk elengedhetetlen a kortárs román művészetnek a nyilvánosságba és a nemzetközi művészeti világba történő integrálásában.

A kiállítás öt tematikus szakaszból áll – Ütközőpálya, A reflektív én, Vegyél nekem rejtelmet, A csend temploma és Az űr pereme – melyeket a kiválasztott alkotásokban visszatérő témakörök és motívumok inspiráltak. Az egyes szakaszok különálló fejezetekként vagy együttesen, egy narratív folytonosság részeként olvashatók.