Hermann Ildi fotográfus a Saul fia című film forgatása alatt – Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr koncepciója alapján – portrékat készített a film szereplőiről: a nemzetközi színészgárdáról csakúgy, mint a statisztákról.

Ezek a fotográfiák a köztes időben, különös határmezsgyén készültek. A színészek nem játszanak éppen, de a szerepüket még nem hagyták el és az sem hagyta el őket. Ők maguk és a filmbeli énjük eggyé válva néz a kamerába. A portrék így utat nyitnak a múlt irányába, a szerepek szerinti valóságba, ugyanakkor egy teremtett-konstruált világban, a film színterében is léteznek. Különös erejük többek között ennek a kettősségnek a művészi megörökítéséből fakad.

A kiválasztott harmincegy, szinte életnagyságú portré alkotta kiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. A film egyik jelenetében Saul egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amit aztán szerencsésen el is tud rejteni, mint ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán. Közülük az egyik a filmben pillanatnyi állóképként is feltűnik.

A kiállításon részletek láthatók azokból a szövegekből is, amelyeket auschwitzi foglyok és Sonderkommandósok írtak és elrejtettek. „Kedves megtaláló, keress mindenütt, minden kupac földben. Tucatjával ásták el itt a dokumentumokat, az enyémeket és másokét is, fényt derítenek ezek mindenre, ami itt történt.”

A képek készítéséhez kiindulásul a La grande terreur en URSS 1937-1938 című fotóalbum szolgált. A halálraítéltek portréiból összeállított könyv mélyen megindító képei néhány órával az ítélet végrehajtása előtt készültek. Tomasz Kizny lengyel fotográfus három éven át tartó kutatásának eredményeként létrejött kötet mérföldkő a XX. századi történelem e sötét korszakának feltárásában.

A kiállítás a forgatás alatt készült portrék, az archív felvételek és az eredeti szövegrészletek egységbe rendezésével direkt módon és áttételesen is reflektál a filmre. A filmnek a nézőt azonnal és kérlelhetetlenül a történésekbe bevonó, az események részesévé tevő attitűdje megjelenik a tárlatban is. A portrék, mint tükörképek, szinte lebegve veszik körül a látogatót, aki számára nem választható a kívülmaradás, nem kerülhető el a szembenézés.

Hermann Ildi fotográfiáinak bemutatásával a Mai Manó Ház fontos projektet hozott létre. A Csizek Gabriella kurátor által összeállított kiállítási anyag: a portrék, az archív felvételek és a kísérő dokumentumok Budapestről indulva sok helyen bemutatkoznak majd a nagyvilágban, a fotográfia eszközrendszerével segítve az intenzív emlékezést és hozzájárulva a film hazai és nemzetközi ismertségéhez.