A budapesti Ludwig Múzeumot alapító Peter és Irene Ludwig egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy kulturális tevékenységükkel közvetítő szerepet töltsenek be az egykori Kelet és Nyugat között. A Ludwig házaspár úttörőnek számított a kortárs szovjet művészet gyűjtése terén: az úgynevezett poszt-sztálinista művészet korábban egyetlen nyugati gyűjtő vagy múzeum érdeklődését sem keltette fel. A hetvenes évek végén – miután megismerkedtek Vlagyimir Szemjonovval, a Szovjetunió németországi nagykövetével, aki maga is műgyűjtő volt –, érdeklődésük a kortárs művészet felé fordult.

Az évek során Peter Ludwig több mint ezer kortárs orosz műtárgyat vásárolt meg, melyekből több kiállítást is rendeztek a nyolcvanas évek elején. Az 1986-ban megnyílt új kölni Ludwig Múzeum vállalkozott 1988-ban az anyag első átfogó bemutatására, „Szovjet művészet ma” címmel.

A budapesti Ludwig Múzeumba az 1989-es alapításakor ajándékként, illetve 1991-ben tartós letétként került mintegy negyven orosz-szovjet műtárgy. Ezt egészíti ki néhány olyan mű, amelyet a kilencvenes évek végén, ill. a kétezres években vásárolt meg a múzeum. A mostani kiállítás az anyag minél szélesebb körű bemutatását tűzte ki célul.

Fontos kérdés e művekkel és művészekkel kapcsolatban a hatalomhoz való viszonyuk: nem könnyű meghatározni, hogy ki tartozik a hivatalos/nemhivatalos, illetve a konform/nonkonform művész kategóriájába, hiszen minden művészeti egyetemet végzett pályakezdő automatikusan az állami művészeti szövetség tagja is lett. A művészi nyelvben vagy stílusban sem találunk mindig feltűnő különbségeket; az eltérés inkább a kritikai attitűdben, illetve a nyilvánosság kérdésében bontakozik ki. A hivatalos (ún. konform) művészek állami megrendeléseket kaptak és állami kiállításokon vettek részt, míg a nemhivatalos művészek alternatív helyeken, szabadtéren, lakásokban rendezhettek csak tárlatokat. A nyolcvanas évek végére megerősödött a rendszer- és hatalomkritikus szemlélet, amely tükröződik a Ludwig-féle vásárlásokban is.

Stílusát tekintve a gyűjtemény egy része a realizmus különböző – szigorú stílus, fotórealizmus, expresszív realizmus, szürrealizmus – alakváltozatait vonultatja fel, melyek többnyire a hivatalos művészet kategóriájába sorolhatók, ugyanakkor szellemiségüket tekintve nem minden esetben tartoznak ide. A másik csoportot a geometrikus irányzatok, ill. a moszkvai konceptualizmus mára legendás képviselői (Vlagyimir Jankilevszkij, Dmitrij Prigov) alkotják. A szerteágazó, sokféle stílusú anyagot nem irányzatok szerint vagy kronologikus rendben, hanem tematikus csoportokban mutatjuk be, ahol sokszor egymás mellett szerepelnek, illetve egymással konfrontálódnak a hivatalos és a nemhivatalos művészek által létrehozott alkotások. A kiállításon többek között olyan témák kerülnek elő, mint „a munkás”, az „Isten”, „az emlékezet” vagy az „arányok”.

A kiállítást rendezte: Farkas Viola