Kiállításunk a hazai kortárs gyűjtők nélkülözhetetlen gazdasági és társadalmi szerepvállalására kívánja felhívni a figyelmet.

A gyűjtésre és a gyűjteményépítésre fordított privát tőke – kortárs munkák esetében – gazdasági szempontból a területet éltető, a kínálatot inspiráló keresletként jelentkezik. A gyűjtő nézőpontjából pedig egyaránt bizonyulhat sikeres befektetésnek és kockázatos végkimenetelű (csak hosszú távon, rossz esetben soha meg nem térülő) vállalkozásnak.

A társadalom szempontjából a gyűjtők és a nyilvánosság számára hozzáférhető gyűjteményeik a napjainkban keletkező kulturális-művészi produktumok életre hívásában, kiválasztásában, megőrzésében, meg- és elismertetésében töltenek be hasznos közszerepet. Társadalmi jelentősége van a gyűjtők által gyakran hangsúlyozott személyes motívumnak: a művészet szeretetének és a gyűjtők és a művészek egymást-megismerésének, nem ritkán barátságának is.

A gyűjtők aktivitása elválaszthatatlan a művészeti intézmények munkájától. Az egymást kiegészítő két terület együttműködésének aktuális példája az Új Budapest Galéria kiállítása.

A tárlatra a galéria munkatársai által kiválasztott – kizárólag 2010–2014 között keletkezett – munkák pillanatképet adnak a magyarországi gyűjtők kortárs szerzeményeiről. A látogató előtt kirajzolódik a gyűjtemények eltérő kortársművészet-értelmezése, hazai, régiós vagy globális orientációjuk, műfaji és médiumok szerinti preferenciáik valamint az egyes művészek alkotómunkájára vonatkozó értékítéleteik is.

A rendelkezésünkre bocsátott műveket megismerve arra törekedtünk, hogy az egyes gyűjtemények karakterét és belső összefüggéseiket reprezentáló, a gyűjteményeket sajátos módon jellemző darabokból a párhuzamokat és különbözőségeket érzékeltető, élvezetes, a kortárs művészetről minél átfogóbb, informatívabb képet nyújtó és műfaji tekintetben is változatos kiállítás szülessen. Ezért a munkákat nem gyűjtemények szerint, hanem műtárgyanyag kínálta logika mentén rendeztük el.

A 38 hazai magángyűjteményből megvalósult – a teljesség igényével nem számoló – bemutató kiindulópontja lehet újabb, már bizonyos részproblémákra, témákra koncentráló kiállításoknak, és nem utolsósorban: a kortárs művek iránti érdeklődés megélénkülésének, újabb gyűjtemények születésének.