1928-ban nyílt meg s máig fennáll a Római Magyar Akadémia, mely a girbe-gurba utcácskákkal tarkított óváros lüktető szívében egy ódon barokk palotában székel. Az alapítók célja az volt, hogy az I. világháborút követő politikai elzártságból kitörve újból visszajuttassák a fiatal magyar értelmiséget a nyugat-európai kultúra vérkeringésébe.

Évente több tucat ösztöndíjas láthatta a rohamosan modernizálódó olasz fővárost. A fiatal magyar alkotók természetesen Itália nevezetes városaiba is elbarangoltak, magukba szívhatták a „klasszikumot”, mely az antik és keresztény műremekekből áradt. Nem egy olyan művészi munka hirdeti, hogy a Collegium Hungaricum léte elérte célját, melyek a kortárs olasz írókkal, képzőművészekkel, zenészekkel történt találkozások eredményei voltak.

A mostani tárlat is ilyen alkotásokból mutat be több mint félszázat: grafikákat, szobrokat, festményeket, melyek közös nevezője - Róma és Itália. A bemutatót szakmai nap, kerekasztal beszélgetések, tudományos előadások és gyerekprogramok egyaránt kísérik.

A kiállítás az ösztöndíjasok utódainak, családtagjainak is lehetőséget nyújt arra, hogy múzeumi beszélgetéseken felidézzék a művészek "nagy utazását", a művészbarátságokat, szerelmeket, sőt esküvőket, melyek az örök városhoz, a római ösztöndíjhoz kötődtek.