A kiállítások merőben új kategóriája, mely műfaji kötöttség nélkül adja kezünkbe a múlt ajtajának kulcsát. Az egyéntől függ, hogy elérohan, avagy belebotlik eleinknek-, vagy megélt emlékeibe. A századelő korszelleme, gyermekded technikája legalább annyira derűre hangolja a szemlélőt, mint a modernkedő retro leegyszerűsített formái, és harsogó színvilága.

A faszénnel működő gallérvasaló, a bőrkesztyűprés, a lángvivő fidibusz, a gyertyakoppintók tucatnyi változata, a laterne mágika készülékei, a vurlicerek zenehengerei, a vénségesen vén borotvák, a huszas évek pomádéi őseink-, míg a spiritusszal működő „Camping" tábori kávéfőző, a teleszkópos pohár, a papírháromszögből csavart nyaklánc, a vetkőzős toll és a masszírozógépnek álcázott női erotikus segédeszköz a közelmúlt örömteli szeletét prezentálja.

Tudnunk kell a letűnt időkről, hogy tudjuk: Nincs új a Nap alatt! Remélem, nem kerülnek újra használatba a szénvasalók, a gázlánggal működő vetítők, alpaka kanalak és a suszter faszegek, de legyen evidencia, hogy a lépcsőfok mire majd fellépünk nem más mint amit már elhagytunk - igaz feljebb van, de lényegét tekintve ugyanaz.

Szemérmesen egy hátsó helyiségbe rejtettük giccs „relikviáinkat". Itt a bárgyú cifraságok és bugyuta cikorják segítségével fektetjük kétvállra a jó ízlést. A rácsodálkozástól kezdve, némi ismeretgyarapításon keresztül, a csüggedésig roncsoljuk a tisztelt látogatót.