A déli szárny földszintjén berendezett kiállítás első két, antik bútorokkal berendezett szobájában Darnay Kálmán sümegi múzeumalapító, és Dr. Szondy István és felesége hagyatékából származó festmények, Herendi és Zsolnay porcelánok találhatók.

A következő két teremben a Nyolcak elnevezésű művészcsoport tagjainak – Kernstok Károly, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan – festményei a teremsor előtt végighúzódó folyosón ezen alkotók grafikái láthatóak. Bár csak három közös kiállításuk valósult meg (1909-1911), a Cézanne, a francia fauve-ok, köztük Matisse hatása alatt alkotó, fiatal festők hatása igen jelentős volt a későbbi évtizedek magyar festészetében. Képtárunk a Pécsett, majd a budapesti Szépművészeti Múzeumban megrendezett „A Nyolcak" c. kiállítás számára is kölcsönzött alkotásokat.

A sarokszobában Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész munkái találhatók. Az Ősiben született Kajári a második világháborút követően, min a "Fényes szelek" nemzedékének egyik tehetséges gyermeke, lehetőséget kapott az Iparművészeti Főiskola festőművész szakán. 1953-ban, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Ék Sándor és Konecsni György növendékeként, grafikus diplomát kapott.

A sokszorosított grafikákat nem szerette, helyette a nehezebb utat választotta, és egyedi rajzokat készített. Különleges kísérletként egykori munkástársával, a népi fazekas Szabó Sándorral nagyméretű, hagyományos vásárhelyi kerámiákat korongoztatott, amelyeket teledíszített ismert, a grafikáin alkalmazott motívumaival. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak.

Az 1980-as évektől megjelentek női aktokat ábrázoló, hol törékeny lányokat, hol erős alkatú asszonyokat ábrázoló képei. Életének utolsó évtizedeiben egyre gyakrabban töltötte a teleket Sümegen. Balatonakali temetőjének magas dombján már ekkor kinézte nyughelyét, ahová végakaratából a felesége temette.