A mai sűrített levegős légzőkészülék ősét Kőszegi Mártony Károly (1783-1848) táborintéző főstrázsamester (ma ez őrnagyi rangnak felel meg) találta fel 1830-ban. Az "életmentő készülékének" leglényegesebb része a hátra esősíthető vaspalack volt, amely sűrített levegőt tartalmazott. A sűrített levegő hajlékony csöveken át a fejre erősített és a külső levegőtől elzárt kecskebőrsisakba tódult és eközben kis sípon keresztül éles hangot adott. Ha a légzéshez elegendő mennyiségű levegő áramlott a sisakba, akkor ez a hang tiszta, éles volt. Ha azonban kevés volt a levegő, hangja gyenge és szaggatott volt.

Kőszegi Mártony egyéb találmányokkal is foglalkozott, így ő volt a tábori főzőkészülék (gulyáságyú) feltalálója, valamint mérnökként is kiváló volt, nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is az első földnyomáskutatók egyike. Nagyarányú kísérleteivel kerek száz esztendővel előzte meg a talajmechanika modern művelőit. Ezek elméleti ismeretével is maradandót alkotott.