Dunaújvárosban van egy út, melyen végigsétálva visszamehetünk az időben, egészen az 1950-es évekig, a városépítés korai időszakáig. Az akkor uralkodó szocreál stílus, mely a képzőművészeteken át az építészetig mindent áthatott, Dunaújvárosban különösen nagy szerepet kapott.

A szocreál a mindennapjaink része, úgy, hogy közben sokan nem is tudnak róla. Fedezzük fel együtt a várost, annak értékeit, ismerjük meg korai történetét! Akit érdekel mi a különbség a modern és a szocreál között, egyáltalán mi is az a szocreál és a városban hol találhatók ilyen jellegű épületek, az tartson velünk egy sétára, barangoljuk be az utcákat, tereket, nézzünk szét alaposan. A Múzeumok Őszi Fesztiválja idején minden héten szerdánként indul a vezetett városi túra 10 órai kezdettel Nagyné Hodik Mónika történész vezetésével. A séta minimum 3 fő részvétele esetén indul.

"Dunapentele - Sztálinváros - Dunaújváros. A három név a Duna menti település három korszakát jelenti, amelyet Intercisa, a római határtelepülés helyén "acélvárosként" építtetett fel a politikai akaratnak nyomán is születhet élhető, barátságos, sok zöldterülettel, fákkal, szobrokkal tarkított város. Az 1950-es évek építészei, képzőművészei a politikai megrendelések nyomán is képesek voltak emberi léptékű és értéket képviselő művet alkotni." - írta a városról egy cikkben Kirschner Péter újságíró.

Az 1950-es évek elején az építészetben uralkodó modern stílust felváltotta a szocialista realista irányzat, a közhasználatban csak szocreálként emlegetett, "tartalmában szocialista, formájában nemzeti" művészet. Dunaújváros egyedülálló módon, egységében képes bemutatni ezt az időszakot. A városnak az 50-es évek végéig megvalósult része mintegy élő szabadtéri múzeum, átfogó képet nyújt a korszak építészeti, képzőművészeti törekvéseiről.

2004-ben jött létre a Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútja, mely az építkezés kezdetétől mutatja be a várostörténeti jelentőségű épületeket. Ennek a 33 állomásból álló tanútnak egy része a Szocreál Tanösvény. Az épületek 3 építészeti korszakba sorolható: 1. modern, 2. "átmeneti időszak" a modern és a szocreál között és 3. szocreál. A pályázaton elnyert összegből az épületek falára útbaigazító és ismeretterjesztő táblákat készítettek, színes térképeket és prospektusokat nyomtattak ki.

Weiner Tibornak, a város első főépítészének köszönhető, hogy egy igazán szellős, élhető, parkosított város jött létre. Ő volt az, aki 1950-től 1965-ben bekövetkezett haláláig bábáskodott a születőben lévő város felett. Egy új, szocialista város "létrehozása" rendkívül nagy feladatnak számított, óriási felelősséggel járt, ugyanakkor tele volt rengeteg lehetőséggel.

Az elsőként felépült házak még a világháború előtti időkre jellemző modern stílust tükrözik, mely a Bauhaus szellemiségét vitte tovább. Ha végig sétálunk a város első végleges utcáján, a Schall József tervezte Május 1. utcán vagy a szomszédos utcákon, akkor láthatjuk milyennek is képzelte el Weiner Tibor a várost, melynek tervezésekor több változat is született. Ahogyan a politikai széljárás változott, úgy változtak a tervek, mely a főtérre különösen jellemző volt. Az Ivánka András nevéhez köthető rendelőintézet az odacsempészett egyiptomi építészet stílusjegyeivel, a Szrogh György tervezte mozi a hatalmas üvegfelületével és a bejárat felett meander mintával, Vági Oszkár egykori üzletháza és étterme a kalocsai virágokat és a munkásokat, parasztokat ábrázoló mozaikképeivel egészen különleges színfoltjai a városnak. Mindhárom épület az átmeneti időszakban született, modern és szocreál határán. A tervezők a modern épületeket díszítették fel szocreál elemekkel. A védett épületekre és védelem alatt álló városrészekre az volt a jellemző, hogy a régebbi korok stíluselemeit (egyiptomi, görög, római, reneszánsz, klasszicista) ötvözték a modern építészet korabeli irányzataival. A tervezők előszeretettel használták különféle díszítőelemeket: oszlopokat, timpanonokat, mozaikokat, freskókat vagy domborműveket. Többször visszatérő elem a munkásparaszt összefogás, a növényi motívumok mozaikokon, a tulipán mintás ablakrácsok, és amit kevesen tudnak, annak idején a főút erkélyeit is tulipánmintás kerámialapok díszítették. Igazi szocreál épületnek számít az egykori pártház (ma múzeum), mely belső udvarával, árkádjaival, timpanonos homlokzatával a klasszicista kúriákra emlékeztet. A másik tipikusan szocreál épület a színház domborműves ereklyével, bordázott oszlopaival, timpanonjával, üvegkupolájában Z.Gács György János vitézével.

Aki eljön és bejárja velünk a várost, sok érdekességet láthat, hallhat. A túra során az "idegenvezetők" mesélnek a város kialakulásáról, a kezdeti nehézségekről, a beteljesült és a be nem teljesült álmokról. A nagyjából 2 órás séta során visszarepülhetünk az időben az 50-es, 60-as évekbe. Megtudhatjuk hogyan kezdődött minden, hogyan is született néhány év alatt a kukorica -és a búzatáblák helyén egy új város egy új gyár.