2016. március 2- án, szerdán 15 órakor kerekasztal-beszélgetésre kerül sor régi könyvekről, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti Munkabizottsága és a Magyar Könyvszemle Szerkesztősége kezdeményezésére az Országos Széchényi Könyvtár szervez gyűjtők, antikváriusok és bibliográfusok részvételével az Országos Széchényi Könyvtár Dísztermében.

Résztvevők:

- Borda Lajos (Borda Antikvárium),
- Heltai János (Országos Széchényi Könyvtár),
- H. Hubert Gabriella (Evangélikus Országos Könyvtár),
- P. Vásárhelyi Judit (Országos Széchényi Könyvtár),
- Sz. Nagy László (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) és
- V. Ecsedy Judit (Országos Széchényi Könyvtár).

Moderátor:
Monok István (MTA Könyvtár- és Információközpont)

- A bibliográfiai egység fogalma
- Petrik könyvészete, a magyar nemzeti bibliográfia 1701 és
1920 közötti időszakának áttekintése
- A retrospektív nemzeti bibliográfia tudománytörténeti helyzete

Borda Lajos: Könyvészeti gondolatok

Az írást vitaindítónak szánom, abban a reményben, hogy a felvetett kérdésekkel kapcsolatos esetleges reflexiók hozzájárulnak egy jövőbeni közös álláspont kialakításához. Könyvgyűjtő, könyvkereskedő, könyvtáros, bibliográfus. Történeti sorrendben. A könyvtárak egy-egy gyűjtő gyűjteményére épültek, ezért első a sorban. A könyvárus kiszolgálja gyűjtőt és a könyvtárat, a bibliográfus rendszerezi az anyagot. Az első két szereplő számára fontos a könyvek értéke, a másik kettő számára nem.

A könyvgyűjtők és antikváriusok jelentik az életet a rendszerben, általuk gyarapszik a könyvtár, ezért az ő szempontjaik figyelembevétele alapvetően fontos. A legfontosabb ezek közül, hogy korrektül azonosítani tudjanak egy nyomtatványt, megbecsülve annak értékét, melyet alapvetően meghatároz jelentősége, ritkasága és keresett volta, ehhez pedig minden apró részletre is kiterjedő bibliográfiákra van szükségük. Minden részletre, tehát az esetleges változatokat - vagyis nem csak szedésbeli különbségeket, hanem kiadói kötésvariánsokat, de estleges papírminőség különbségeket is regisztráló, a könyv ritkaságát véleményező, az ismert példányokat is regisztráló, megbízható kézikönyvekre. Petrik Géza könyvészete és az erre épülő nemzeti bibliográfia erre alkalmatlan.
Például a németek, Schiller: „A Haramiák” (die Räuber) első kiadásánál különbséget tesznek első kiadás első nyomtatás és második nyomtatás között. Anyagiakban kifejezve, az előbbi tízszer annyiba kerül, jóllehet csupán néhány szedésbeli eltérésről van szó. Ez a finom különbségtétel a magyar könyvészetben ritka.

Azonban nem csupán anyagiakról van szó. Egy ismeretlen nyomtatvány nem okvetlenül drága, például egy ponyva olykor annyiba kerül, mint egy villamosjegy, de előbukkanása mégis öröm, mert gazdagítja a könyvtörténetet. Egy könyvtári katalógusban ez is csak egy adat, de egy gyűjtő számára kincs.

Három példával szeretném illusztrálni gondolataimat.

● Pethe Biblia (Szent Biblia. Ultrajektomban (Utrecht) 1794. Altheer J. Sajtó alá rendezte kisszántói Pethe Ferenc)

A könyvészet a Bibliát két térképpel és két metszet címlappal tekinti teljesnek. Csakhogy a Biblia ötféle papíron jelent meg, a legolcsóbb 3 forint 30 krajcárba, a legdrágább több mint a duplájába, 7 forintba került. Ezen kívül két metszet címlapot és két térképet is lehetett hozzá vásárolni Borda Antikvárium 2. ajánlójegyzék (1984) 219. tétel. Sajnos az erre vonatkozó feljegyzéseimet és a korabeli hirdetésről készített másolatot nem találom, így legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok harminc éve írt szövegemre hivatkozni). Itt nagyon fontos, hogy lehetett. A vásárló döntésére volt bízva, milyen minőségű papírra nyomtatott példányt vesz, és hogy áldoz-e térképekre és metszett címlapokra. Mindezekből egyrészt következik, hogy matematikailag negyvenöt változat létezhet – ezek egyike sem szövegváltozat, ez a rekordnak tekinthető szám csupán elméleti, hiszen aligha valószínű, hogy valaki csak egy metszett címlapot vett a szöveg mellé –, másrészt hogy a vásárolható kiegészítések nélküli, vagy csak azok egy részét tartalmazó példányok sem hiányosak (Amennyiben fizikai beavatkozásnak nincs nyoma az adott példány esetében.), csupán mások, változatok.

Egyes publikációk ismertetnek ugyan fölfedezett változatokat és kiadásokat, de a nemzeti bibliográfia ezekről nem, vagy csak nagy késéssel vesz tudomást. A Petrikkel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy a további köteteket már nem nyomtatott formában kellene megjelentetni, a legjobb megoldás az lenne, ha fizetőssé tennék, és föltennék a világhálóra, ahol gond nélkül lehetne frissíteni az adatokat. Ezzel párhuzamosan el kellene kezdeni a Petrik könyvészetét fölváltó nemzeti bibliográfia összeállítását, valamint ettől független, önálló bibliográfiában vagy bibliográfiákban feldolgozni a hivatalos és alkalmi nyomtatványokat, így például a rendeleteket, köröző leveleket, hirdetményeket, és egyéb, egyleveles és aprónyomtatványokat. Szerintem minden nyomtatványt, ahogy a Kner bibliográfia (Lévay Botondné–Haiman György, A Kner Nyomda, Bp., 1982) tette. Nem kell foglalkozni a hatalmas mennyiség okozta problémával, folyamatosan csinálni kell, akkor is, ha évszázadok alatt sem lesz befejezve.