Haydn, mint énekesfiú, 8 éves korától 17 éves koráig éhezett. Amikor pedig otthagyta, mert ott kellett hagynia az énekkart, még jobban éhezett. Csak egy vágya volt: jóllakni! És fantasztikus terveket eszelt ki, hogy ezt a vágyát kielégítse. Egyszer Mariazellbe zarándokolt el, Becsből. Szerencsésen meg is érkezett. Tüstént felkereste a templom karigazgatóját, énekesnek jelentkezett, megmutatta szerzeményeit is. A karigazgató fanyarul fogadta. Nem volt kíváncsi a szerzeményekre. Haydn nem hagyta magát. Helyesebben: az éhség nem hagyta Haydnt visszafordulni. Kérte a karigazgatót, hogy hallgassa meg. A karigazgató nemcsak Haydn szerzeményeire nem volt kíváncsi, de Haydn énekére, hangjára sem.