A mai Budapest területén a kelta eraviscus törzs központi telepe a Szent Gellért-hegy déli lejtőjén húzódott. Az I. század első felében a római kormányzat az eraviscusok egy részét az albertfalvi síkságra telepítette át. Az ókori település jelentős hányada Albertfalván, a mai Öntödei Formázó és Segédanyagokat Gyártó Kft. helyén terült el. Az első ásatások az 1950-es évek végén voltak, majd a 6-os főközlekedési út másik oldalán folytatódtak 1994-ben és tartanak a mai napig.

Az első világháború kezdetétől fogva a Duna mentén - a budapesti Szent Gellért tértől egészen Érdig - létesültek a magyar repülés jelentős bázisai. Ezek közül legfontosabb volt az Első Magyar Repülőgépgyár és ennek szárazföldi- ill. vízi repülőtere Albertfalván, 1914 és 1926 között.

A közel 100 éves település életében - az 1920-as évek elején - nyílt lehetőség arra, hogy Budafoktól elválva (egyházi viszonylatokban is), önálló megoldásként iskolakápolnát hozzanak létre. Az akkor már nagyközség iskolájának egyetlen tanterméből vasárnaponként kihordták az iskolai bútorokat, és a kápolna felszerelésével rendezték be azt. E kápolna eredeti felszereléseit mutatja be az egyik kiállítási szoba. Megtalálható itt az eredeti tabernákulum, a szenteltvíztartó, valamint szobrok és zászlók is.

A ráckevei uradalom, mint korona-birtok, Mária Terézia királynő sorrendben ötödik gyermeke, Mária Krisztina főhercegnő Wettin Albert Kázmér Ágost (1738-1822) szásztescheni herceggel 1766-ban kötött házassága után nászajándékként került a fiatal hercegnő birtokába. Halála után az uradalmat férje örökölte, aki királyi helytartóként tevékenykedett Magyarországon.