Martinkó Márk kiállítása az alkotó művészetének eddigi legteljesebb és legkomplexebb bemutatása. Régi, új és legfrissebb munkái három tematikus egységre tagolódva világítják meg és tárják fel azt a gondolati kört, amelyben ez a művészet mozog, mégpedig oly módon, hogy közben egymást is új összefüggésbe helyezik, pontosabban: felülírják.

A felülírt protokoll gondolati alakzatában minden, amit átélünk, tapasztalunk, ahogyan látunk és gondolkodunk egyfajta szabályrendszer, egyezmény, mégpedig olyan, aminek immár megrendültek a szilárd alapjai, vagy talán sohasem voltak, így bármikor, bármilyen módon újra-és felülírható. Természet és ember, növény és ember, állat és ember, analóg és digitális, valós és gondolati, érzékelt és érzékelhetetlen viszonya folyamatos rengésnek van kitéve. Minden átfordul és egymás ba nyomul, átláthatatlan, hogy a pillanat, amiben élünk, amit megélünk, az már a jövő vagy még a múlt pillanata, kibogozhatatlan, hol kezdődünk mi és hol végződik a rajtunk kívüli, legyen az növény, kő, pixel vagy állat. Martinkó kutatásai adottnak veszik létünk szétcsúszó protokolljait, és tovább mixelik, tovább írják őket egymásba, egymással egy változatos és gazdag, innovatív technológiai környezetben, ezzel világítva rá természetükre, és alkotva új világokat.

Martinkó egyszerre ül Platón barlangjában és saját elméjében, amely adott esetben egy növény vagy egy hangya digitalizált képével, pixeleivel fonódik egybe szétválaszthatatlanul, és amely paradox módon, rajta kívül van, kijelzőkön villódzva, darabjaira bontva hever egy valós térben. Kiállítása érzékelési és mentális protokolljaink felülírására csábít, egy olyan, hierarchiákat lebontó utazásra, amiben az, amit egymás ell entétének gondoltunk korábban, egymás kiegészítőjévé, részévé vagy éppen helyettesítőjévé válik.