Koronczi Endre legújabb, kétcsatornás videófilmen játszódó Popszinergia című projektje ismét - ahogy ezt a korábbi munkáiban is tette - az emberi reakciókat elemzi, különböző katartikus szituációkban. A cím a hétköznapi helyzetekben való együttműködésre utal, ami jelen esetben tízszer 2-4 perces filmeken egy-egy közösen tevékenykedő csoport épp együttműködésének kitüntetett pillanatait mutatja be. A megfigyelés helyzetei a következők: közösen végzett munka, autózás, dobolás, közös zenélés, kártyázás, táncpróba, gyerektánc, csónakban hánykolódás, ima.

Koronczi művészi kíváncsisága arra irányul, hogyan viszonyul az egyén és a közösség egymáshoz egy-egy kiemelkedő pillanatban, az egyéni érdekek hogyan értelmeződnek át a kollektív cél által. Nem alárendelődnek a személyes szempontok, hanem "felerősödik" a szubjektív élmény a közösségben végzett tevékenység révén. Ha a csoport tagjainak ilyenkor azonosak az élményei, akkor a partnerek hasonló érzései katalizátorként tudnak hatni egymásra, így mindenki számára intenzívebbé válik a pillanat átélése. Azt, hogy amit egy ilyen helyzetben tapasztalunk, az nem egyedi eset, Koronczi több közösségben és szituációban is "megvizsgálja".

Egy közösen tevékenykedő csoport együttműködésének katartikus pillanataiban, egy-egy kiválasztott pillanatban 4 x 1 akár 4,001 is lehet! Ezekben a szemvillanásnyi időszakokban formálódik meg a kollektivitásban felerősödő szubjektum. Az együttlét egy-egy intenzív pillanatában az alkotóelemek összeadódnak, átértelmeződik a szubjektum, az egyén ereje a közös cselekvés által katalizálódik. Vajon láthatóvá válik-e a "hibás" algoritmusban keletkező egy ezred többlet, vajon láthatóvá válik-e az esszenciális tudatmódosult állapot?

Képzeljük el, amikor egy összeszokott társaság tagjai egyszerre ébrednek az extatikus együttlét mámorából. Egymásra néznek, és átérzik a levegő remegését, átérzik az ihletett pillanat varázsát. Sodorja őket az együttlét ereje. Kimerülten bámulnak egymásra, és tudatában vannak a helyzet jelentőségének. Egy szót sem szólnak. Csak állnak és néznek. Mindannyiuk számára nyilvánvaló a pillanat fontossága, de nincs mit kezdeni vele. Csak van. Csak egy szemvillanás, egy lélegzetvételnyi idő, legfeljebb percekre nyújtható. Egy kivételes jelenség.