Kisasszony hava van a Gergely-naptár szerint. Augusztus 20. sokrétű ünnep: Szent Istváné, a magyar államiságé, a törvényességé, az új kenyéré - s nem is gondolunk rá, hogy a nemzet és állam szimbólumáé, a címeré és a zászlóé is. A heraldika (címertan) nyelvét "magyarítva" mutatjuk be a magyar állami címer, a városcímer, valamint a megyecímer változásait, megjelenési formáit a Türr István Múzeumban található tárgyakon keresztül.

A mai alkotmányban leírt címer hosszú évszázadok változásainak eredménye. A heraldikai szabályok bonyolultak, néhány alapvető szabályt azonban ismernünk kell:
- A címerpajzs a legfontosabb elem, e nélkül nincs címer. Alakja változó lehet, de ez a címer lelke.
- A címerben színek és fémek (arany, ezüst) jelennek meg. A szabály az, hogy csak egyféle szín alkalmazható, tehát nem lehetnek a kéknek, vörösnek stb. árnyalatai, valamint színre szín, vagy fémre fém nem alkalmazható. Kivétel a "természetes szín", s ez Baja címerében meg is jelenik.
- Az ábrázolás stilizált, soha nem lehet háromdimenziós érzetet keltő.

A magyar címer kialakulása, szabályokban rögzülése évszázadokat felölelő folyamat. Mai elemei, vagyis a kettős kereszt, a hármas halom és a vörös-ezüst vágás (sávozás, Árpád-sávnak is mondott), a pajzs fölé helyezett Szent Korona a XVII. század elejére alakult ki. A címer egyes elemeinek magyarázata is e korra tehető. Eszerint a sávozott vörös-ezüst mező négy folyót jelent: Duna, Tisza, Dráva, Száva; a hármas halom, mely zöld színű, a három legmagasabb hegyet: Tátra, Fátra, Mátra jelenti. Ez a címer kiscímer néven ismeretes.

Magyarország királyai hosszabb-rövidebb időn át számos területre kiterjesztették uralmukat, így alakult ki a nagycímer. Minthogy a külpolitikai vagy egyéb megfontolások miatt egyes tartományokat nem szerepeltettek, "alkalmazni kezdték az országcímernek egy olyan változatát is, amely a "kapcsolt részek" és "melléktartományok" címereinek csak egy részét ábrázolta. Kialakult a középcímer." (Bertényi Iván)

A magyar középcímernek két változatát is bemutatjuk. Sajátos történelmi korban alakult ki az ún. Kossuth-címer, vagyis az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt. Ezzel a címerrel még többször találkozunk majd Magyarország 20. századi történelmében. A Károlyi-kormány alatt 1918-ban a Kossuth-címert, a Tanácsköztársaság idején semmilyet sem használtak. A két világháború közti időben a koronás kiscímer volt használatban.

A második világháború után ismét "aktuálissá" vált a címerkérdés. A Kossuth-címert 1949-ig használták. A fordulat évét követően változott a címer is 1949-ben. Rákosi Mátyás beszédében elvetette a Kossuth-címer megmaradását, mert az a száz évvel korábbi állapotot tükrözte. Az új címerről pedig kinyilatkoztatta, hogy az "...az öntudatos szocialista munkás és dolgozó paraszt jelképe: a kalapács, a vörös csillag, a búzakoszorú és az aranyos búzakalász a piros-fehér zöld nemzeti színekkel. Aki e címert látja, magyarázat nélkül is rögtön megérti belőle, hogy ez a dolgozók országát jelképezi."

Ezt követően alkotta meg Légrády Sándor az 1990-ig érvényes magyar címert, mely a heraldika szabályainak lényegében megfelelt. Ezt követően, 1990 júliusában az országgyűlés a koronás kiscímert tette a magyar nemzet és államiság jelképévé.

A bajai címer története kisebb időt és látszólag kevesebb gondot ölel fel. A török hódoltság alóli felszabadulás után 1696-ban Baja szabadalmazott kamarai mezőváros címet kapott, s az uralkodótól címert is. Minthogy a kiváltságlevél december 24-én kelt, a város címerében Ádám és Éva látható a paradicsomi almafa alatt. Címerleírás azonban nem maradt fenn. Baja Város Tanácsa 1989-ben alkotta meg azt a rendeletet, mely a mai címert és a címerhasználatot szabályozza. Két érdekes Baja-címer változatot mutatunk meg.

A címereket, zászlókat, pecsétnyomókat bemutató kicsiny kiállításra várjuk látogatóinkat augusztus 9-től a múzeum emeleti kiállítótermébe.