Azt hiszem Andy Warhol a híres amerikai kolléga mondta egyszer, hogy 15 percig bárkiből lehet sztár. Csak valami igazán érdekeset kell kitalálnia. Ott ez fontos, mert ez alatt a tizenöt perc alatt milliókat lehet keresni dollárban, amivel aztán már neki lehet komolyan indulni az életnek. Akár komoly dolgokat is elérhet, és szorgos hangyácska módjára nagy dolgokat lehet művelni.

Sajnos ez minálunk kicsit másképpen van. Nekünk másmilyen sztárok jutottak. Például zebracsíkos IQ bajnokok tartják ébren az emberekben a rejtett rasszizmust, vagy bizonyára nagyon okos emberek csinálnak magukból komplett hülyét - jelentékenyen csökkentve ezzel a valódi ostobák kisebbségi érzését. Valóság-showkban feltűnt senkikből lesznek valakik, akik aztán a média valamennyi csatornáján keresztül osztják az észt, pedig hát nem kellene.

A másik oldalon, ott van mondjuk, Gyulai Líviusz. Ő nem tud a hasával grimaszt vágni, a füleivel furulyázni. Nem is lehet vele sűrűn találkozni a varázsládában. Viszont kiválóan rajzol. Van egyénisége, stílusa, munkái senki mással nem hasonlíthatók össze - azt hiszem ebben a sztárság dologban ez kicsit hátrány is -, csodálatos munkabíró képessége van, és érti a szakmát.

Még a főiskolára járt, de már az "és" egyik legendás illusztrátora volt. Akkor, amikor még a mezei esztergályos, és a szívsebész egyforma izgalommal várta a lapot, mert mindig volt benne mit várni. Azután kiállításokra küldte munkáit, és onnan rendre díjjakkal tért meg. Olaszországban és Angliában töltött hosszabb időt tanulmányait kiegészíteni, és dolgozott, és utána haza jött.

Leginkább könyvillusztrátorként ismert. Valaki végigszámolta, ötszáz darabot rajzolt tele. Belegondoltak mennyi az? Egy átlagos ember kezébe egy életen át nem kerül ennyi könyv, és akkor már a tankönyveket is beleszámítottam. Ha már el is olvassa őket, taníthat irodalmat.

Nem válogatott. Készített címlapot fantasztikus regényre, és elkészítette Wöres Sándor "Psyché" című legendás kötetét. Azt mondják, egy hét alatt készültek a rajzok, pedig a legmacerásabb poentilista technikával dolgozott, azaz apró pontokból komponált képeket, itt sűrűbben, ott ritkábban. Olyan csoda született, ahol szétválaszthatatlan a szöveg a képmelléklettől, egymással olyan harmóniában vannak, hogy aki még nem látta, hát siessen.

Ligeti Gábor