1955-ben született Székesfehérváron, felsőfokú tanulmányait 1975–1982 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (ma Egyetem) sokszorosító grafika szakán végezte. A rendszerváltás után fő szervezője volt a magyarországi Velencei Biennálé nevű művészeti fesztiválnak. 1990-től kezdve a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktató munkatársa. 2000-ben DLA doktori fokozatot szerzett, 2002-ben habilitált, ugyanebben az évben az egyetem Anatómia, Geometria és Rajz Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. 2005-től 2013-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. 1998-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, 2002-ben a kulturális tárca alkotói különdíjában, illetve a Köztársasági Elnök Különdíjában részesült.

Szerteágazó művészi tevékenységet folytat, elsősorban figuratív festményeket és grafikákat alkot, többnyire nagyobb lélegzetű sorozatokban. Így egyebek mellett feldolgozta a gyermekkor témáját, festett irodalmi arcképcsarnokot, fürdőzőkről, bunkerekről, oszlopokról készített szériákat. Legutóbbi sorozatait Ungern-Sternberg kán, valamint egy női portré („AB”) köré szervezte.

A hagyományos 19-20. századi körképek reminiszcenciájaként többekkel közreműködve hozta létre az ún. Kőnig-körképet 1991-ben, 2022-ben a székesfehérvári Szent István-székesegyházban festett falképet.

Az autonóm művészi tevékenység mellett művészet és tudomány határterületén dolgozik. A hetvenes évek óta készíti a magyar várakról grafikai rekonstrukciós sorozatát, illusztrált természettudományi ismeretterjesztő kiadványokat, könyvet jelentetett meg várakról, a művészeti anatómiáról, valamint az anatómiai deformációkról, további kötetekben dolgozta fel a művészeti téranalízist és a kompozíció lehetőségeit.