Idén 70 éve, hogy 1946. augusztus 1-jén a pengő hiperinflációját követően bevezették Magyarország új hivatalos fizetőeszközét, a forintot. A tárlatban a második világháborút követő bankjegyeken és érméken kívül látható lesz néhány érdekesség is, köztük az inflációs pengők, valamint a régebbi forintbankjegyeknek számító „Kossuth-bankók”. A forint Európa egyik legrégebbi pénze, hiszen firenzei mintára 1325-ben Károly Róbert volt az első uralkodó, aki országában bevezette az aranyvalutát.


A második világháború után, a pengő hiperinflációját követően 1946. augusztus 1-jén vezették be hivatalos fizetőeszközként a forintot, mely a kibocsátásárakor még arany alapú pénz volt. A Magyar Nemzeti Banknak a nyilas kormányzat által elhurcolt aranykészletét, 28,8 tonna aranyat és egyéb értéket 1946. augusztus 6-án szállította vissza az amerikai hadsereg. Ez hosszú ideig fedezetet jelentett a forint a kibocsátásához.

A legelső forintbankjegyeket igen nehéz körülmények között kellett előállítani. Az inflációs pengőbankjegyeket hatalmas mennyiségben gyártották, így a forint előállításához már nem volt elegendő papír és a piros nyomdafesték is elfogyott. Végül finn és francia importból sikerült szerezni megfelelő minőségű vízjeles bankjegypapírt. A bankjegyek megtervezésére Horváth Endrét (1896-1954), a pénzjegynyomda grafikusát kérték fel. A 10 és 100 forintos bankjegyeken az élet háború utáni újraindulására utaló szimbólumok és allegorikus alakok szerepeltek (szerszámok, dolgozók), hasonlóan az első világháború után kiadott korona pénztárjegyekhez. A gyenge nyomdatechnika miatt a bankjegyeket nem volt nehéz utánozni és a bankjegyek papírja is gyorsan kopott, ezért rövidesen új bankókat kellett bevezetni.

Emiatt már 1947-ben új bankjegysorozatot hoztak forgalomba, melyeket ismét Horváth Endre tervezett meg. Ezúttal az alnyomatokat magas- és ofszetnyomással, az elő- és hátoldali képet pedig réznyomással készítették. A réznyomás a maga különböző vonalmélységeivel változatos színhatások elérését tette lehetővé, így az ezzel a technikával készült szövevényes vonaldíszes ábrázolások jól védték a bankjegyeket a hamisítástól.

Az 1947-es sorozat bankjegyeire a magyar történelem kimagasló alakjai kerültek, a 10 forintosra Petőfi Sándor, a 20-asra Dózsa György, a 100-asra Kossuth Lajos. Petőfi és Kossuth már a pengőkorszakban is megjelent bankjegyeinken, Dózsával viszont egy olyan történelmi személyiség került a pénzjegyre, akinek megítélése csak 1945 után lett egyértelműen pozitív. Ez a bankjegysorozat évtizedekig forgalomban maradt, a 10-es és a 20-as 1992-ig, a 100 forintos pedig 1998-ig. Megjelenésükben csak annyi változás történt, hogy 1949 után az addigi Kossuth-címert felváltotta a Rákosi-címer, majd 1957 után a Kádár-címer. A 100 forintos bankjegy 1992-ben elkészült a harmadik Magyar Köztársaság koronás címerével is.

Ezt a bankjegysorozatot egészítették ki 1953-ban az 50 forintos címlettel a Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának 250. évfordulójára. Ennek előlapját II. Rákóczi Ferenc portréja, hátlapját pedig egy kuruc világból származó csatajelenet díszítette. Ez a címlet csak a kétféle népköztársasági címerrel készült el.

Szemben a legtöbb szocialista ország papírpénzeivel, a forintbankjegyekre nem került munkásmozgalmi személyek portréja vagy a „szocializmus építését” illusztráló jelenet, sőt, II. Rákóczi Ferenc személyében még uralkodó is helyet kapott a bankjegyek egyikén, bár nevét – ellentétben a többi bankjeggyel – nem tüntették fel. A bankjegyek előoldalán – népművelési céllal – a magyar történelem és művészet kiemelkedő személyiségeit ábrázolták, hátoldalán pedig legtöbbször valamilyen műalkotást. A bankjegyek sajátosan magyar, „akadémikus” stílusban készültek, amely külföldön is méltán vívott ki elismerést a tervezőknek.

1970-ben forgalomba került az első 100 forint feletti címlet, az 500 forintos, 1969. június 20-i dátummal, Ady Endre portréjával, hátoldalán pedig Budapest látképével, az 1964-ben átadott Erzsébet híddal. A bankjegyet már Horváth Endre tanítványa, Nagy Zoltán tervezte. 1983 júniusában forgalomba hozták az 1000 forintos papírpénzt Bartók Béla arcképével. A bankjegyet már az új pénzjegytervező generáció képviselője, Vagyóczky Károly készítette. Erre a címletre akkora volt az igény, hogy még ugyanabban az évben egy újabb szériát gyártottak.

A rendszerváltás után közvetlenül jelent meg a következő magasabb címlet, az 5000 forintos Széchenyi István gróf portréjával. A nagy reformer alakja szinte jelképe az új korszaknak, és a Rákosi-korszak éveit leszámítva személyének megbecsültsége, „kultusza” lényegében folyamatosan megmaradt a hazai közéletben.

Az 1990-es évek elejétől kezdve tovább gyorsult a forint értékromlása. Az évtized végére megszűnt a forint váltópénze a fillér, és folyamatosan kivonták a forgalomból a kisebb címletű bankjegyeket, a 10-estől a 100-asig. Ezzel párhuzamosan az évezred végén teljesen megújult a magyar bankjegysorozat.