Az egri püspökséget Szent István alapította 1001 és 1009 között. A várdombon a XI-XII. század során épült meg a Szent Jánosnak szentelt székesegyház, mely többek közt I. Imre király végső nyughelye lett.

A bazilika a XIV. század derekán nagyszabású gótikus átépítésen esett át. A templom két oldalán kápolnák épültek, melyek falát támpillérekkel erősítették meg. Egy monumentális, háromhajós, kápolnakoszorús, szentélykörüljárós székesegyház tervei születtek meg, melynek keleti része a század végére el is készült. Méretében és építészeti megoldásaiban vetekedett volna a korszak bármelyik európai katedrálisával, de sajnos a megváltozott külpolitikai viszonyok miatt építése nem folytatódott. 1506-ban villámcsapás érte, mely hatalmas tűzvészt okozott, így további építése végleg abba maradt.

Miután Buda török kézre került a vár megerősítése még fontosabbá vált. Ezért a székesegyház gótikus szentélyét 1542-ben bástyává alakították. Jelenleg a székesegyház maradványait a kőtár, a templom építészeti szerkezetét a Romkert őrzi.

A Romkertből a Setét-kapu felé haladva láthatjuk a Rotundát, mely Eger korai történetének talán legfontosabb építészettörténeti maradványa. A körkápolnát a templomépítkezések, korszerűsítések pusztították el, de alapfalai jórészt helyükön maradtak. A mintegy hét méter átmérőjű Rotunda része volt az egykor itt álló püspöki udvarháznak. Sajnos, csak a kápolna déli oldali íve maradt meg, valamint néhány falrészlet az északkeleti falívből.

A régészeti feltárás során egy kőlappal fedett, épített sír került elő, melyben ugyan csontmaradványok nem voltak, de elhelyezkedése és a sírban talált fejtámasz magas rangú egyházi személyre utaltak.

A Romkert és a Rotunda megtekinthető egész évben nyitvatartási időben.