Horváth Márton (Csabrendek, 1941. április 27.–) 1973-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán, s 1976 tanára is az intézménynek. Diplomamunkaként ékszeregyüttest, ivókészletet, illetve színes üvegablakok felhasználásával készült világítórendszert tervezett – mindhárom tárgycsoport jellemző maradt rá pályája későbbi szakaszaiban is. Érdeklődött a honfoglalás kori magyar üveg ékszerek, de a szecesszió által fölelevenített régi üvegtechnika, és a távol-keleti művészetek iránt is.

A 80-as évektől egyre inkább munkássága középpontjába kerültek irizáló üvegből készült edényei – vázái, tálai, poharai – is, amelyek felületein egyre jelentősebb szerepet kapnak a stilizált növényi formák, s az általuk keltett plaszticitás. Intenzív kísérleteket folytatott a fény, a világítás problematikájához kapcsolódó tárgyak előállítáa terén.

A művész folyamatosan kiállít itthon és külföldön egyaránt (Budapest, Berlin, Eger, Zalaegerszeg, Kaposvár, Helsinki, Szentendre, Pécs). Számos csoportos kiállításon, szimpozionon is részt vett, hirdetve a kortárs magyar iparművészet színvonalát (London, Havanna, Prága, Gödöllő, Pécs, Keszthely).

1982-ben Munkácsy-díjat kapott, 1986-ban pedig a Veszprémi Petőfi Színház üvegmunkáiért tüntették ki, de megtalálhatjuk alkotásait Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumban és a Hilton Szállóban, a londoni Victoria and Albert Museumban, és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében is.