Az első ikonok 1909-1912 között kerültek a temesvári múzeum tulajdonába. A falusi templomok és a bennük még meglévő kegytárgyak megmentése azonban csak néhány évvel később, Ioachim Miloia igazgató kezdeményezésére kapott a korábbiaknál nagyobb jelentőséget, lendületet.

A terepjárásra alapozott kutatómunkának meg is lett a gyakorlati eredménye, hisz létrejött a múzeum úgy nevezett egyházművészeti gyűjteménye, amelynek anyagát jelenleg ezernél több ortodox ikon alkotja, zömük sablonok alapján festett táblakép. Van köztük bánsági műhelyben készült, de van havasalföldi, máramarosi és erdélyi munka a 18. és a 19. századból. Az említetteket orosz- és görögországiak egészítik ki: a legrégebbi darabok az 1700-as évekből valók.

A 18. századi bánsági ikonművészek közül a Temesvári Szépművészeti Múzeumban Nedelcu Popovici, Andrei Andreevici, Ştefan Teneţchi és Gheorghe Diaconovici van jelen jópár munkával, a 19. századiakat pedig Gheorghe Murgu és Gheorghe Ungurian képviseli. Megemlítendő egyébként, hogy a piktorok közül sokan a bécsi, illetve a müncheni művészeti akadémián tanultak, így Mihail Velceleanu, Dimitrie Turcu, Nicolae Haşca, valamint Nicolae Mărăşescu: az ő műveiken egyértelműen felismerhető a nyugat-európai festészeti hagyomány. Emiatt szokás két irányzatot - a tradicionálisat és a nyugati mintákat követőt - megkülönböztetni egymástól a bánsági ikonfestészetben.