Múzeumunk modern román művészeti gyűjteménye a 19. századtól kezdődően nyújt bepillantást az ország különböző vidékein élő festők, szobrászok munkásságának alakulásába, a stílusirányzatok, iskolák fejlődéstörténetébe. A kollekcióban a 19. századi "akadémisták" (Sava Henţia, Constantin Lecca) remekei éppúgy jelen vannak, mint a Theodor Aman, Nicolae Grigorescu és Ion Andreescu által fémjelzett, úgy nevezett klasszikus festészet mesterművei. Az utóbbi munkák szerzői amiatt is említésre méltóak, hogy a nagyobb alkotói szabadságot ígérő s teremtő impresszionisták felé nyitották meg az utat, elsajátítva a barbizoni iskola alapelveit, magukévá téve annak célkitűzéseit.

Corneliu Baba az olténiai Craiován született 1906-ban, Gheorghe Baba karánsebesi templomi festő és Mathilda Baba harmadik fiaként. Temesvárra a bukaresti tudományegyetem bölcsészkarának elvégzése után került, az 1930-as évek elején. Noha itt számos haladó szellemű művésszel ismerkedett meg, életének e három esztendeje csupán a keresés időszakát jelentette számára.

A 19. század második felében Temesváron megalakult Dél - magyarországi Történelmi és Régészeti Társulat egyik legfőbb célkitűzése a bánsági művészet népszerűsítése volt, leginkább kiállítások révén. E szándék jegyében a század utolsó évtizedeiben az egyesület számos festményt és grafikát vásárolt olyan magyar, német, szerb és román nemzetiségű alkotóktól, akik az említett térségben születtek, tanultak vagy dolgoztak.

Az 1960-as években Temesvár lett a kortárs román művészeti törekvések legdinamikusabban fejlődő központja. Ez annak volt tulajdonítható, hogy számos újító szándékú, kísérletező kedvű fiatal értelmiségi, friss diplomás érkezett a városba.

A díszítő-, illetve iparművészeti tárgyak alkotta gyűjtemény alapjait a 19. században maga a múzeumalapító Ormós Zsigmond tette le, azon nemes cselekedetével, hogy az általa vásárolt munkák jelentős részét testamentumában a köz(gyűjtemény)nek adományozta.

Az első ikonok 1909-1912. között kerültek a temesvári múzeum tulajdonába. A falusi templomok és a bennük még meglévő kegytárgyak megmentése azonban csak néhány évvel később, Ioachim Miloia igazgató kezdeményezésére kapott a korábbiaknál nagyobb jelentőséget, lendületet.

Az úgy nevezett "európai" gyűjtemény válogatott darabjai a múzeum legnagyobb kiállítóterében láthatók, és egyfajta térbeli, időbeli sétára invitálják az érdeklődőt. A galéria legrégebbi képe ugyanis a 16. századi Olaszországban készült, a legújabb pedig a 20. század kisérletező kedvét vetíti előre s az irányadó francia festőiskolák egyikéhez kötődik.