Müller Miklós fotóművész a magyar szociofotó történetének egyik nagy alakja. 1913. április 18-án született Orosházán. Az elemi iskolát Orosházán, középiskolai tanulmányait Szegeden és Hódmezővásárhelyen végezte.

13 éves korában kapott egy fényképezőgépet, így ezután lelkesen fotózott. 1931 őszén beiratkozott a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Egyetemi évei meghatározóak voltak életének alakulására, mivel ezidőben született meg benne a tudatos fotózás igénye. Miután megismerkedett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival - Radnóti Miklóssal, Ortutay Gyulával, Baróti Dezsővel, Tolnay Gáborral, Buday Györggyel - ezt követően születtek meg a 30-as évek közepén művészi értékű szociofotói.

Az állami- és jogtudományi doktorátus megszerzését követően apja ügyvédi irodájában gyakornokoskodott Orosházán. Ebben az időben jó barátság kötötte Sós Józsefhez és Csáki-Maronyák József festőművészhez.

1937 elején elhagyta szülővárosát, Budapesten vállalt ügyvédjelöltséget. Pesten Ortutayval közös könyvet készítettek, mely "Parasztságunk élete" címmel jelent meg ugyanabban az évben. 1937. októberében sikerrel szerepelt a Budapesti Nemzetközi Fotókiállításon. 1938-ra már reményekre jogosító fiatal fotósként tartották számon. 1938-ban a háborús légkör, illetve az antiszemitizmus terjedése miatt külföldre utazott. Párizsban 1 évet töltött, majd egy spanyolországi riport kapcsán Spanyolországba utazott volna, de csak Portugáliáig jutott el. Innen a marokkói Tangerbe utazott, ezután végleg elszakadt szülőföldjétől. 1944-ben Madridban könyvet adott ki munkáiból. 1947 nyarán barátja Fernando Vela meghívta Llanesbe, a spanyol tengerpartra. Ekkor Müller Miklós úgy döntött, hogy családjával végleg itt telepedik le.

Müller Miklós fotóművészi tevékenységének másik vonulatát a spanyol táj, a spanyol vidék és az ottani emberek élete határozza meg. Képein életre kelnek a falvak, az emberek hétköznapjai, mindennapi tárgyai. A fekete-fehér fotók árulkodóan tükrözik alkotói tehetségét, érzékenységét, elmélyültségét. Képei - albumokban, kiállításokon és reprezentatív folyóiratokban - a világ szinte minden tájára eljutottak.

1993-ban, nyolcvanadik születésnapja alkalmából szülővárosa rendezett gyűjteményes kiállítást, melyet Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke nyitotta meg, aki 1998. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta a 85 éves művésznek munkássága elismeréséül.