A Tisza völgye igazi vadvízországnak számított. Ennek ellenére, vagy éppen ezért már az őskorban, majd a népvándorlás korában is lakott volt. A települések főleg az ármentes szinteken jöttek létre, de az ott lakóknak még így is védekezniük kellett a váratlan vizek ellen, töltéseket emeltek.

A magyarországi folyók - így a Tisza - vízszabályozása a XIX. században kezdődött. Az elhúzódó munkálatokat felgyorsította az 1879-es tiszai árvíz által előidézett mérhetetlen pusztítás. A tiszai vízszabályozás munkálatai 1905-re befejeződött. A védművek, töltések felépültével új feladatok jelentkeztek. A töltések megfigyelése, gondozása a gátőrök feladata lett. Ezért a mentett oldalakon gátőrházak sora épült.

Az ópusztaszeri emlékparkban felépített gátőrtelep a szegedi Móra Ferenc Múzeum iratanyagából előkerült, 1892. évben készült eredeti tervek alapján készült. Az árvízvédelmi töltések mentett oldala mellé épített gátőrházak körül a falusi parasztgazdaság megszokott épületei (istállók, ólak, terménydarálók, kocsiszín) sorakoztak, kiegészítve az ármentesítő társulat védelmi eszközeit őrző szertárral.

A gátőrtelep lakóépületében, a középső szobában a gátőrök életmódját bemutató kiállítás látható. A jobb oldali helyiség az ún. tiszti szoba, amit ma a gátőr irodájának neveznénk, árvédekezéskor ez volt a védelmet irányító mérnök főhadiszállása. A bal oldali teremben a Tisza-völgy vízrendezésének történetével ismerkedhet meg a látogató. A telephez tartozó melléképületben van a raktár, ahol ma is az eredeti, "készenléti" állapotban tárolják azokat az eszközöket, amelyeket az árvédekezéskor a gáton használnak. A melléképületben az 1879-es nagy tiszai árvíz terepasztala látható, amely hang-, fény- és képeffektusokkal mutatja be a félelmetes árvizet.