A szélmalmot egy Dobsa nevű parasztember építette 1855-1860 között. Helyben égetett nagyméretű téglákból épült, a Maroson és a Száraz-éren úsztatott faanyag felasználásával. Két pár malomkövét az országos hírű sárospataki malomkőbányból szállították Csókáspusztára. A malomnak 1890-től számos tulajdonosa volt. A malmos gazda a malom melletti tanyában lakott családjával együtt és 12 katasztrális hold földet (kb. 4 hektár) művelt, mert a malomban szedett tized sovány kereset volt.

Száz körül volt azoknak a tanyáknak a száma, ahonnan az őrölni valót idehordták. A malom évi teljesítménye 150-160 tonna termény feldolgozása volt. Az őrlési főidény szeptembertől márciusig tartott. Az arányos szél szeptemberben és októberben érkezett, ez alatt azt értették, hogy egyenletes szél forgatta a vitorlákat. Májustól augusztusig csak darálásra alkalmas szél fújt.

A háború idején, így az 1944-1945-ös években kenyérnek való lisztet is őröltek a malomban. A búzát előbb kirostálták, majd megszívósították, azaz megnedvesítették. Sima vagy parasztőrlést végeztek, ami azt jelenti, hogy a kész korpás lisztet az asszonyok szitálták ki otthon. A malomnak ugyanis nem volt szitarendszere.

A szélmalmot 1978-ban telepítették át az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai irányítása mellett a békéscsabai Gabonamúzeum területére.

(Részlet Cs. Szabó István: Békéscsaba, Gabonamúzeum - TKM 308. c. kiadványból)