A válogatás a Goldberger cégnek állít emléket korabeli dokumentumok, mintakönyvek, fotók, festmények bemutatásával. A témaválasztás adott volt: a 18. század végén a mai múzeum épületében létesült a család első műhelye.

A cégalapító Goldberger Ferenc (1755-1834) kezdetben kelmékkel kereskedett, majd 1784-ben kékfestő műhelyt nyitott. Az egyre bővülő céget Sámuel vette át apjától 1820 végén. Sámuel halála után özvegye és fiai irányították a több mint száz munkást foglalkoztató, gyárrá fejlődött üzemet.

1851-től közkereseti társasággá alakult a cég; a gyárban már gőzgép és számos perrotin is működött. Az első hengernyomógép 1856-tól termelt; a cég ekkor már 320 alkalmazottal rendelkezett. A család nemcsak a textiliparban ért el jelentős sikereket: a kiegyezés évében Ferenc József "budai" előnévvel nemességet is adományozott a famíliának.

Goldberger Bertold idejében alakult meg a részvénytársaság (1905). A kékfestés mellett 450 munkás hengernyomógépekkel dolgozott.

Goldberger Leó nevéhez fűződik az alapanyaggyártás feltételeinek megteremtése: az 1920-as években Kelenföldön fonó-szövő kombinátot épített. Fonalat, nyers-, kikészített-, később műselyem szövetet gyártottak, külföldi megrendeléseket is teljesítettek. Az 1936-os év volt a legsikeresebb: bővült a fonoda és szövöde, bevezették a filmnyomást. 50 országgal álltak kereskedelmi kapcsolatban.

A II. világháborús hadiesemények a kelenföldi és az óbudai gyárban súlyos károkat okoztak, ráadásul Goldberger Leó 1945 májusában, Mauthausenben meghalt.

A helyreállított két gyárat 1948-ban államosították, majd 1968-ban a nyomógyárakat egyesítő Pamutnyomóipari Vállalathoz csatolták. 1984-ben még megünnepelték a Goldberger Vállalat kétszáz éves évfordulóját, mely a rendszerváltozást azonban nem élte túl.