A textilnyomás alatt a szövetek - mintázó eszközök segítségével történő - helyi mintázását, tarkázását értjük. Az alapok a primitív népek szokásaihoz vezetnek: ezek a népek saját testüket fából, tökből stb. faragott pecsétek festékes lenyomataival díszítették. A keleti kultúrákban, az ókorban már készítettek nyomott szöveteket: minta segítségével ragasztóanyaggal kevert pigmentszemcséket vitték fel a textilre.

1851-től közkereseti társasággá alakult a cég; a gyárban már gőzgép és számos perrotin is működött. Az első hengernyomógép 1856-tól termelt; a cég ekkor már 320 alkalmazottal rendelkezett. A család nemcsak a textiliparban ért el jelentős sikereket: a kiegyezés évében Ferenc József "budai" előnévvel nemességet is adományozott a famíliának.

A kiállítás az utolsó textilipari manufaktúrák egyikének megmentett darabjait mutatja be. A gépsorral 1991-ig készítették a tutyikat Tamásiban (Tolna megye), a Rittinger-féle műhelyben. (Tutyinak vagy pacskernek nevezik azt a cipőt, házicipőt, zárt papucsot, mely régebben általános, ma már csak a hazai németség által viselt lábbeli). A kiállítás a termék gyártásának sorrendjében mutatja be a kártolást, a fonást, a kötést, a kallózást és a talpalást.

A kiállítás bemutatja az egykor néhány fős manufaktúraként induló üzemet, amelyet a család egymást követő generációi folyamatosan modernizáltak és termékeikkel világhírű vállalattá fejlesztették. Az államosítást követő évtizedek már csak nevében őrizték meg a gyár egykori fényét. A kiállítás a gyár fejlődésének bemutatása közben számos interaktív elem segítségével teszi megérthetővé a textilnyomás technológiáját, a textilipar fejlődését.