Az I. terem a városi kiváltságoktól a 18. század közepéig mutatja be a város történetét. Zemplén a kora középkori magyar állam egyik első királyi vármegyéje volt. Újhely - melynek területén már a 13. sz.-ban kisebb hegyi vár állott - 1261-ben kapott városi kiváltságokat IV. Béla király fiától, V. Istvántól.

Az egyházak jelentős szerepet töltöttek be a város kultúrális életében. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend már a 13. században kolostort épített itt. Később - amikor Il. József 1786-ban feloszlatta a rendet - iskolájukat, kolostorukat a Tokajból áttelepült piaristák kapták meg. Patak, Újhely, a Hegyalja egyébként a 16. századi korai reformáció forrásvidéke is volt. A kiállítás tárgyai az újhelyi református egyház gazdagságát idézik.

Újhely a 17-18. századi függetlenségi mozgalmakban a kuruc erők jelentős bázisa volt. A hegyaljai felkelés 1697-ben az újhelyi vásáron tört ki. A kiállítás erről az eseményről is megemlékezik.

A II. teremmel, az ún. Kazinczy-szobával lépünk a felvilágosodás kiteljesedésének időszakába, s utalunk a 19. század első felének politikai-művelődéstörténeti eseményeire és eredményeire. Enteriőrben láthatók Kazinczy Ferenc bútorai. A tárlóban az 1811-ben megjelentetett leghíresebb, legismertebb könyvének, a Tövisek és virágok című epigrammagyűjteményének borítólapja látható. Ezzel kezdődött a nyelvújítási harc; ellenfelei a Mondolat című vitairattal válaszoltak rá.

Újhely a 19. század első évtizedeiben indult igazán fejlődésnek. 1833-tól már kórház is működött a városban. Megszaporodtak a céhek, fejlődött az iparosság, megélénkült a kereskedelem. A III. teremben a Zempléni Kaszinó rekonstruált enteriőr részlete is ezt a kort idézi. A falakról a kaszinó neves személyiségei és tiszteletbeli tagjai néznek le ránk.

A gyermek Kossuth Újhelyen járta elemi iskoláit, fiatal ügyvédként itt kezdett dolgozni, itt kapcsolódott be a közéletbe, innen indult országos pályafutása. A III. terem befejező szakaszán a Kossuth nevével fémjelzett forradalom és szabadságharc vidékünkön lejátszódott eseményeit jelenítjük meg - fegyverekkel, zászlóval, írott és nyomtatott dokumentumokkal. Eredeti példányról olvashatjuk "A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát", mely 1849. április 19-én kelt Debrecenben, s a szabadságharc betetőzését jelentette.