A 20. század elejei nemzetközi képzőművészeti irányzatokhoz szervesen illeszkedő Nyolcak művészcsoport alkotásait mutatja be a Szépművészeti Múzeum kiállítása. A csaknem 200 alkotást felvonultató tárlat a Nyolcak nemrég bezárt pécsi bemutatójának újragondolt, a jelentősebb művekre koncentráló változata, amelyen kevesebb, de az előző tárlaton nem szereplő műveket is láthat a nagyközönség.

A Nyolcak tagjai (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) a 20. század első éveiben, elsősorban a francia modern művészettől inspirálva teremtették meg önálló festői stílusukat. 1909-ben rendezett budapesti kiállításuk fordulópontot jelentett a magyar művészet történetében: elsőként állt a közönség elé egy olyan fiatal művészcsoport, melynek munkássága szervesen illeszkedett a legmodernebb nemzetközi irányzatokba. A Nyolcak tagjai a fauvizmus, elsősorban Matisse alkotásai mellett leginkább Cézanne művészetéből merítettek, fejlődésük is idővel az oldott, erős színeket használó festői megoldásoktól egyfajta klasszicizáló monumentalitásig ívelt, de a csoport megosztottságához vezető utolsó tárlaton már kubizáló és főleg expresszionista jellegű műveket mutattak be.

Összesen három, korabeli kiállításukat magas színvonalú kulturális rendezvények kísérték, olyan művészek és gondolkodók aktív részvételével, mint a költő Ady Endre, a zeneszerző Bartók Béla és Kodály Zoltán valamint a filozófus Lukács György.

A Nyolcak budapesti centenáriumi kiállítása a 2006-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezett Magyar Vadak című tárlat, valamint a 2008-2009-ben nagy sikkerrel zajló franciaországi Fauves Hongrois című kiállítás-körút (Céret, Le Cateau-Cambresis, Dijon) és a pécsi Európa Kulturális Fővárosa programsorozat pillérprogramként kiemelt Nyolcak kiállításának szerves folytatása. A mostani tárlat a pécsi kiállítás újragondolt, átszervezett változata, így főbb vonalaiban megegyezik annak koncepciójával, de részleteiben finomodott, a jelentősebb művekre koncentrálva sűrűsödött, ugyanakkor Pécsett nem szereplő, fontos művekkel gazdagodott. Amíg pécsi tárlat a teljességre törekedett, addig a mostani kiállítás inkább átfogó képet kíván nyújtani a művészcsoport tevékenységéről.