Bél Mátyás (1684-1749) öt kötetes műve, a Notitia Hungariae Novae 1735-42 között jelent meg. A pozsonyi líceum rektoraként, majd evangélikus lelkészként kezdett el dolgozni egy olyan munkán, amely saját, 1723-ban kiadott tervezete szerint bemutatná Magyarország földrajzát, történetét, politika- és nyelvtörténetét, néprajzát, gazdasági viszonyait. Az ország egész területéről gyűjtött történeti dokumentumokat, topográfiai anyagokat, s az uralkodó támogatását megnyerve a megyék is segítették munkáját. III. Károly király anyagi támogatást is nyújtott tevékenységéhez, és nemesi rangra emelte.


Nyaranta az ország topográfia felmérésén dolgozott

Az egyes vármegyék térképeit Mikoviny Sámuel (1698-1750) udvari kamarai mérnök rajzolta meg. Az ő édesapja is evangélikus lelkész volt, Bél Mátyás barátja, aki az ifjabb Mikoviny tanítómestere volt. Mikoviny a selmecbányai Bányászati Akadémia oktatójaként is működött, matematikát, mechanikát és hidraulikát tanított valamint föld- és bányamérési gyakorlatokat vezetett, és az uralkodó megbízásából nyaranta az ország topográfiai felmérésén dolgozott, amely alapként szolgált a megyei térképek elkészítéséhez.

Nürnbergben Johann Georg Puschner (1680-1749) műhelyében tanult rézmetszést, 1723-ban egy a város nevezetességeit bemutató kötet tizenegy illusztrációját ő készítette. A térképek rajzolása és rézbe metszése mellett művészi kompozíciók mestere volt, csakúgy, mint a kötetek figurális és ornamentális illusztrációit készítő német-osztrák művészek.


Két ország békében egymás mellett: Magyarország és Ausztria

A Pozsony vármegye leírásának bevezető történeti részét lezáró kompozíció gyümölcsökből és virágokból összeállított gazdag ornamentális keretében két, egymás kezét fogó koronás nőalak jelenik meg. Egyikőjük kétséget kizáróan Hungária, ezt jelzi a mellén látható magyar címer, míg a másik Ausztria megszemélyesítője, fején a birodalmi koronát viseli. A felettük lévő iratszalag "concordia domestica" szövege, valamint kézmozdulatuk a két ország megegyezésére, békés egymás mellett élésére utal, amelynek vágya az első kötet keletkezésének évében megvalósulni látszott. A hasonló, két ország megegyezésére, barátságára, együttműködésére utaló allegóriák egyik korai példája ez a metszet; később, a 19. században terjedt el szélesebb körben az ábrázolástípus.