2026.10.19.
Magyar Építészeti Múzeum - Walter Rózsi-villa

Csőszéktől a brutalizmusig: Breuer Marcell-gyűjtemény Budapesten

2026.10.19.
Néprajzi Múzeum

Mennyire állandó az állandó kiállítás?

2026.10.14.
Déri Múzeum

Dérimódi történet

2026.10.06.
Orfűi Tájház és Kemencés Udvar

Az Év Tájháza 2026

2026.10.06.
Katona József Múzeum "Cifrapalota" Kiállítóhelye

Megnyílt a XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé

2026.09.10.
Magyar Földrajzi Múzeum

Mexikó 1904 - egy világjáró asszony szemével

Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum - Körmend
A múzeum a Batthyány-Strattmann-kastély épületében találató.
Cím: 9900, Körmend Dr. Batthyány-Strattmann László u. 3.
Telefonszám: (94) 410-425
Nyitva tartás: V.1-X.31.: K-V 10-18
XI.1-IV.30.: K-Szo 10-16
Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum
gazdaság, helytörténet, hír, ipar, Iparművészet, textilipar, történet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Ha a körmendi múzeum harmadik, általában óraütésektől hangos termében nézelődünk, mindenképpen találkozni fogunk Kluge Pál szigorú tekintetű portréjával. Ha valakinek ismerős volna a név, talán nem is csoda: a Kluge-dinasztia meghatározó szerepű volt a Nyugat-Dunántúlon nagyon népszerűvé vált kékfestő textília-készítésben, legyen szó a pápai üzemről, vagy a körmendi műhelyről.
Kékfestő
A család szász eredetű, de Pál már hazánk szülötte, 1873-ban jött a világra itt, Körmenden. Belenőtt a kékfestő szakmába, és 1900-ban át is vette a műhely vezetését apjától. A helyi ipartestület is, az evangélikus gyülekezet is elnökévé választotta. Mint a helyi tűzoltó egyesület elnöke/parancsnoka kezdeményezte a tűzoltózenekar létrehozását, és komoly munkát fektetett az 1892-ben megalakuló rézfúvós hangászkar megfelelő felszerelésébe is.

Ha esetleg valaki kevesellené a társadalmi szerepvállalást, annak elárulom, a felsorolásnak nincs vége! Kluge Pál volt a Körmend városbíró 1921 és 1927 között!



És ha ez nem elég, még a kékfestő ipar egy meghatározó alakja is volt...

A szigorú nézésű arckép mellett kisebb-nagyobb fa lapok láthatók, amelyekbe őrületes pontossággal és türelemmel réz szegeket vertek és alakítottak egyforma rövidségűekre úgy, hogy ezek lenyomata gyönyörű mintákat adjon ki.

A működés "egyszerű" volt. A kialakított nyomódúcokat méhviasszal, később titkos összetételű más gátlóanyaggal kenték be, és mint a gyerek nyomdák esetében, egy előre megtervezett rend szerint rányomkodták az előkészített, mosott, keményített, nyomóasztalra kifeszített anyagra. Utána az egész ment az indigóba. Minél sötétebbet akartak, annál többször. Ügyelni kellett a festőlé - indigócsáva - hőmérsékletére is, hiszen a méhviasz 63̊ C fölött megolvadt! Ott, ahol a viasz megfogta, az indigó festőhatása nem érvényesült, az anyag fehér maradt a rányomott minta formájában. Nagyon leegyszerűsítve ez volt a kékfestés lényege. Maga a folyamat 11 lépésből állt, és eléggé embert próbáló munka volt.

Nézzük meg együtt a kékfestés körmendi emlékeit!
Pintér György