Nem gyűrte senki össze kis Hazánk térképét, hogy így közel került egymáshoz a két víz. Nem! A körmendi múzeum folyosóján egy gyönyörűséges cserépkályha áll. Hideg téli napokon elsétálva előtte Örkény jut eszembe: „Az ember melegségre vágyik”. No, de félre a tréfával!

Városunkban, a vasútállomással szemben állt egy szálloda (persze volt több is). A BALATON. Hogy miért neveznek így egy szállót csaknem száz kilométerre a névadójától, az rejtély. (Bár, ha Békéscsabának lehet Fiume Szállója, akkor miért ne? Tudom, ott a Déli Vasút miatt.) Nos, ennek az átalakítása során vált fölöslegessé a csodás, zöld mázas cserepekből összerakott kályha. Nem tudni, kinek köszönhető, de amikor lebontották, vigyáztak rá. Aztán, ügyes mesteremberek újból felállították itt a múzeum folyosóján. Igaz, fűteni nem volna ajánlatos vele, hiszen ahol áll, ott nem csatlakozhat kéményhez, de szépségével sokat javít a még szürke kőlapos, kollégiumi „dizájn” folyosó képén. Nem egy látogatónkban föltámadt a vágy, hogy megvegye, de hát kérem, ez múzeum, nem lakberendezési áruház!

Nos, tehát ez a zöld csoda itt ácsorog, hirdetve a régi, komoly belmagasságú helyiségek dicsőségét, amikor még az igények és a lehetőségek találkozhattak.

Ornamentikája szintén gyönyörű. Virágok, gyümölcsök – szőlő, alma, szilva – már-már élethű színekkel. Nem túlzás: remekmű. Zsolnay-munkának mondják hozzáértők. Ilyenkor pécsi vendégeink kihúzzák magukat.

A rácsos ajtót kinyitva egy papírlap látható benn. „ITT KINCS NINCS!” felirattal. Múzeumpedagógiai kincskereső játékaink egyik rejtekhelye vagy ez, vagy a másik ú.n. „Markó-kályha”. Ilyenkor e lap vándorol. Vagy itt, vagy ott – vagy máshol – juthatnak a gyerekek a megoldott rejtvények díjához. Legalábbis úgy hiszik. Pedig a valódi díj az maga a tudás, amit a játék közben szereztek.

No, aki effajta melegségre vágyik, jöjjön és gyönyörködjünk együtt a „Balaton-kályhában”, június végétől már élőben!

Én ott leszek!