Kéméndy Jenő festőművész, díszlet- és jelmeztervező, a színpadtechnikai írásairól és gyakorlati megvalósításairól, kiállításairól, díjairól méltán ismert és elismert alkotó, kísérletező nevéhez fűződik az 1889-ben, a Magyar Királyi Operaházban bemutatott reptető szerkezet, mely A Rajna kincse előjátékához készült, a sellők mozgatására.

Újításai között, ez a szerkezete vált a legismertebbé. A technikai trükkök alkalmazása a mozgó elemekre, nemcsak a víz, a levegő szimbolizálását tette lehetővé, de a mozgás dinamikáját is fejlesztette. Találmányát a Berlini Operaház is azonnal bevette szcenikai megoldásai közé. Számos építészeti elem is megjelenhetett a színpadon, a stilizáltság első útkereséseit láthattuk napról-napra.


Elsőként vetített cinematográffal az előadásokban

Ennek a vetítőnek első bemutatója 1895-ben volt Párizsban, a Nemzeti Ipart Támogató Társaság ülésén. Egy évvel később, 1896-ban, már Budapesten is vetítettek a Lumiere-féle készülékkel, melyet Kéméndy is azonnal hasznosított az operai előadások háttereinek, mozgó képeinek reprezentálására.

Technikai találmányai és újításai hatására megszülethetett a mai értelemben vett színházi látványtervezői mesterség és művészet.


Mindennek az alfája a jelmezterv

Elsőként vetette fel a jelmezrajz készítésének fontosságát is, a jelmezterv precizitásának szükségességét az anyagválasztástól a színharmónián át a megvalósulásig, hordhatóságig. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményében őrzött kéziratos naplójából pontosan nyomon követhetők a vázlattól a bemutatóig tartó tervezői folyamatok képi ábrázolásai. Ceruzával írt jegyzeteiben pontos leírások készültek az anyagok minőségére, a rajzok mellett rövid utasítások a jelmezek színéről, díszítéseiről, a cipők formájáról, sőt az ehhez tartozó kellékek és a világítás megvalósíthatóságáról.

A díszletek és jelmezek megőrzésére, tárolására is modern elméleteket dolgozott ki: a helyben hasznosítható raktár terek kialakításának terve is nevéhez fűződik. A hatásvilágítás kidolgozása és gyakorlata, melyet Kéméndy használt, a mai napig érvényes a látvány kialakításában.

A művész és feltaláló, Münchenben folytatott festőművészeti, látványtervezési tanulmányokat, Benczúr Gyula növendékeként. Már az 1881-es Tavaszi Tárlaton, 21 évesen kiállítóként vett részt. Hosszabb tanulmányút után az Operaház, a Nemzeti Színház és a Városi Színház szcenikai főfelügyelője lett.


A Genti Világkiállításon aranyérmet nyert

Kéméndy kinevezése a szcenika önállósulásának első lépését jelentette a színházban. Egyértelműen a látvány megújítását várták tőle. Számos tervezői feladat megvalósítása után, közel 50 operai és prózai bemutatóhoz készült látványterv kivitelezésének tapasztalatait, tanulmányaiban rögzítette: Az új színház, A huszadik század színpadja című összegzéseiben. Az 1900-ban rendezett Párizsi Világkiállításon díszletterveit már aranyéremmel jutalmazták. 1913-ban már szerkezeti újításait, a színpad modernizálására vonatkozó elképzeléseit mutathatta be a Genti Világkiállításon, a Palais Royal dísztermében.


Toló színpad terve is nagy sikert aratott