A források tanúsága szerint nagyjából abban az időszakban (Kr. u. I. század első fele), amikor a rómaiak meghódították a Dunántúlt és Pannonia néven provinciává szervezték, a Duna bal partján egy új keleti nép jelent meg: a szarmaták. Ettől kezdve négy évszázadon át a két nép közötti háborús és békés időszakok váltakozása jelenti a Duna-vidék történetét.

A korszak temetkezései ezerszám kerülnek elő az Alföldön, így a mi régiónkban is. A leggyakoribb leletek közé tartoznak a gyöngyök. Ez nem véletlen, mivel a szarmata hölgyek viselete különlegesen dekoratív volt. Nem csak a nyakláncot, karkötőt fűzték gyöngyökből, hanem gazdagon kihímezték a ruha ujját, az övet, gyakran tenyérnyi szélességben a szegélyét vagy éppenséggel a nadrág vagy a csizma szárát is.

A régészek igyekeznek meghatározni a hímzés rendszerét. Talán nincs még egy akkora türelmet követelő ásatási feladat, mint egy ilyen dúsan dekorált viselet feltárása, rajzolása és értékelése. A boka táján olykor több száz miniatűr – 2–4 mm-es –, zömében üveggyöngy kibontogatása úgy, hogy ne mozduljanak el az egyes darabok, lerajzolgatása, felfűzése, majd tisztítása, restaurálása embert próbáló feladat…


Istvánovits Eszter


Üveggyöngyök
Lelőhely: Nyíregyháza–Felsősima, Gyebrás-tanyától ÉK-re, M3 autópálya 161. lelőhely 300. sír, 2005
Kor: császárkor, Kr. u. II–III. század
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye, leltározatlan
Méretek: hossz 0,3–1,5 cm, átmérő 0,3–0,9 cm