A vasút kiépítésében a mecseki szénmedence hatékony kiaknázását az 1850-es években megkezdő Első Duna Gőzhajózási Társaságnak volt jelentős szerepe, hiszen e tőkeerős vállalatnak érdeke volt a kitermelt szén Mohácsig való eljuttatása, ahonnan már hajók vitték tovább a rakományt.

Az első, Pécs-Üszög és Mohács közötti vasútvonal 1857-ben épült fel, ezt követte 1868-ban a Pécs-Barcs-nagykanizsai, majd 1882-ben a Pécs-budapesti, 1911-ben a Pécs-bátaszéki vonalon a forgalom megindítása.


A helyi közlekedésben az igazi áttörést a villamos megjelenése jelentette. 1913 és 1960 között rótták a város utcáit – a szemtanúk emlékezete szerint meglehetősen lassan haladó – szerelvények, melyek igen hamar a városi lakosság kedvelt személyszállító eszközeivé váltak. A kitérők beiktatásával kiépített vonalak összekötötték például a pályaudvart, vagyis a vasúti forgalom centrumát a belváros szívével (a Széchenyi térrel), illetve a Budai és Szigeti külvárosokkal. Végighaladt a pálya a belváros kelet-nyugati irányú tengelyén is, és ennek nyomán könnyen elérhetővé váltak a kiskereskedelemben működtetett üzletek, városi hivatalok, középületek, munkahelyek, illetve a piacok is.

A pécsi villamosnak emléket állító táblát a Király utcában, a Corso kávéház épületén helyezték el.