Ez a vas lándzsacsúcs 1974-ben szórványként került múzeumunkba. Egy unikális darabról van szó, mely akár a kor szerteágazó magyar–lengyel kapcsolatainak egyik bizonyítéka is lehet. Érdekessége ugyanakkor az is, hogy igen titkozatos körülmények között került a múzeumba...


Ezt a keskeny, hosszú példányt köpűvel rögzítették a nyélre, láthatóan két szeg alkalmazásával. A tulajdonképpeni penge töve előtt egy gömbtagot alakított ki a kovács. A döfőél egy alig érzékelhetően keskenyedő nyakrészből, majd egy kiszélesedés után rombusz formát öltő, nyúlánk csúcsból áll. Átmetszete szintén rombusz alakú. Arányai és formája leginkább egyes kora középkori észak- és nyugat-európai példányokra emlékeztet, különösen a kiszélesedő részen húzódó hangsúlyos gerinc miatt. Bár ez utóbbi jellegzetesség az újkori lándzsákon is felismerhető, azok arányai eltérnek ettől. A köpű végén kiképzett gömbtaggal ugyanez a helyzet.

Fegyverünk egyetlen jó párhuzama mégis Kelet-Európából származik, Lengyelországból, a Piast dinasztia egyik székhelyéről, az Ostrów Lednicki szigetről. Datálása X–XI. század.

Szabolcsban a 60-as évek végétől a 70-es évek elejéig tartó régészeti kutatás egy Árpád-kori temetőt hozott napvilágra. Megjegyzendő azonban, hogy a tárgy előkerülése meglehetősen rejtélyes: az ásatásvezető régész nem tudott róla és a leltárkönyvben sem szerepel. Egyetlen apró megjegyzés ismert egy leletkísérő cédulán, mely lelőhelyéül az ásatás helyszínét adja meg. Elképzelhető, hogy a későbbi bolygatás vagy területrendezés hozta napvilágra, így utólag került intézményünkbe. Előkerülésének ideje és a bejelentő személye pedig homályban maradt.


Pintye Gábor


Vas lándzsacsúcs
Lelőhely: Szabolcs–Petőfi utca, 1974
Kor: kora Árpád-kor (?), Kr. u. XI. század (?)
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye, ltsz. 2018.186.1.
Méretek: hossz 28,3 cm, szélesség 2,2 cm, köpűátmérő 1,8 cm, köpűhossz 8,8 cm