Ha a kedves Látogató eljut a körmendi múzeumba, a díszteremben a többi között egy páncélba öltözött úriember jókora festményével találkozhat. Akár legyinthetne is, hogy „ez is egy Batthyány”. Eddig igaz is a dolog, de Batthyány Károlyra, anno, nem legyintett senki és talán ma sem kellene!


A hűséges hadvezér különleges jutalma

Ő a harcoló Batthyányak egyike. Már 19 éves korában bekapcsolódott a törökök elleni harcokba. Aztán a következő harminc évet, kisebb megszakításokkal, nyeregben töltötte a birodalom szolgálatában, és életét különféle harctereken élte. Nemrég, belga látogatóink döbbenetére, azt tudtam mondani, hogy van országukhoz kötődés, hiszen Batthyány Károly Osztrák-Németalföld (a későbbi Belgium) katonai kormányzója volt. Az persze kérdés, hogy ez mekkora örömöt szerzett az akkor, ott élőknek.

Nos, a dicső győzelmek után, mert volt jónéhány, Mária Terézia olyan kegyben részesítette hűséges hadvezérét, amit nagyon ki kellett érdemelni. 1746-tól ő volt a későbbi II. József katonai nevelője. Az okítás mellett a főherceg - későbbi császár - főudvarmestere is volt. (Persze ezen felül hercegi rangot és az Aranygyapjas Rendet is megkapta.)


Buzgó pedagógus - kevésbé buzgó diák...

Hogy ez a nevelés a kor színvonalát meghaladó volt-e, azt nem lehet tudni. Ami tény, hogy mindent bevetett a siker érdekében. Az egykori Batthyány fegyvergyűjtemény egyik darabja volt a későbbi „kalapos király” kisméretű hadipuskája csakúgy, mint a szemléltetéshez készített ágyúmodell gyűjtemény. (A történelem viharai után ennek a gyűjteménynek egyetlen kis kereke árválkodik az állandó kiállításunkon.)

Hogy aztán ez a katonai nevelés mennyire volt hatásos? Azt talán ne feszegessük! Maradjunk annyiban, hogy II. József uralkodását nem fényes, katonai győzelmei tették feledhetetlenné. (Lásd: 1788, karánsebesi csata, ahogy a saját magunk ellen vívott csatát is sikerült elveszteni - és ez nem vicc!)


Ismerkedjünk együtt a fenséges tanítóval!