Ha igaznak fogadjuk el azt a toposzt, hogy Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné kora legszebb asszonya, akkor azt is bátran kijelenthetjük, hogy egyben korának legtöbbet ábrázolt asszonya is volt.

Az uralkodókról és családjukról mindig sok kép, rajz, szobor született, az Erzsébet-ábrázolások hatalmas mennyiségének azonban nem pusztán az ábrázolt uralkodófeleség státusa az oka, hanem az a vitathatatlan tény, hogy a 19. század második felének olyan nőalakjává vált – részben maga alakította önmagát ilyenné, részben a közönség –, amely nagyon is megfelelt a kor ideáljának.


Szerelem első látásra

A Wittelsbach családból származó Miksa bajor herceg és a bajor királylány, Mária Ludovika leánya a München melletti Possenhofen starnbergi tóparti kastélyában nőtt fel, hét testvéréhez hasonlóan a konvenciókkal mit sem törődő, szabadságszerető gyermekként. Tizenöt éves korában anyja őt is magával vitte Bad Ischl-be az osztrák császári család nyári rezidenciájába, ahol nővérét, Helenát kívánták bemutatni az ifjú Ferenc Józsefnek, mint jövendő menyasszonyát. Helena helyett Ferenc József Erzsébetet szerette meg első látásra, s 1854-ben feleségül is vette, így lett Ausztria császárnéja.


Erzsébet királyné inkább festményekhez, rajzokhoz ült szívesebben modellt..

A festmények, grafikák tömegét áttekintve első pillantásra szembetűnő, hogy Erzsébetet élete minden szakaszában megörökítették: nemcsak őt magát, hanem minden bemutatásra méltónak ítélt eseményt, amely vele történt. A fényképezés is egyre fontosabbá vált ekkoriban; híresek és közismertek is a róla készült fényképek, s bár tudjuk, hogy ezeket retusálták, ennek megfelelően többé-kevésbé szépítették tárgyukat, festményhez és rajzhoz mégis szívesebben ült modellt.

A rengeteg, még Erzsébet életében született képmás mellett a legjelentősebb késői portrék sajátságos módon Erzsébet halála után készültek. Ugyanazon évben, 1899-ben két kiváló művész is festett portrét a királynéról. Benczúr Gyuláé vitathatatlanul a legismertebb, s talán nem merészség azt állítani, hogy a legszebb Erzsébet-arcmás.


Ferenc József a Benczúr-portrét tartotta a legkedvesebbnek...

Benczúr köztudomásúan remek portréfestő volt, tökéletes technikai tudás birtokában. E kép esetében azonban mintegy önmagát is felülmúlta: a fekete ruhás Erzsébetet aranybrokát háttér elé helyezte, az életteli, a legfinomabb rezdüléseket is érzékeltető arc két nagyon különböző dekoratív réteg, a pontosan és aprólékosan megfestett fekete ruha és a nagyvonalúan mintázott, a szecesszió hatását is éreztető arany háttér között jelenik meg. Talán nem véletlen, hogy maga Ferenc József is úgy emlékezett meg a képről, lányához, Mária Valériához írott levelében, mint imádott felesége legjobb és leghívebb arcmásáról.