A bemutatott bodnárkörzőt, más néven cirklit 1923-ban adományozták a múzeumnak. Mivel Nyíregyházán és környékén csak a XIX. század második felében jelentek meg a bodnár-, vagy más néven kádármesterek, ezért a XX. század elején a gyűjteményben elhelyezett törött darab a mesterség jelenlétének egyik bizonyítékává vált. Feltételezhetjük, hogy az eszköz múzeumba kerülésének meghatározó oka éppen sérülése lehetett, aminek következtében használhatatlanná vált.

A dongás edényeket, így hordókat, kádakat, vödröket, vajköpülőket előállító bodnárcéh jellegzetes céhes tárgyainak két domináns motívuma a hordó és a körző. E két céhjelvény közül a körző – mint nélkülözhetetlen munkaeszköz – minden műhelyben nagy számban és különböző méretekben volt jelen. A szabályos körök, ívek megrajzolására, távolságok átvetítésére szolgáló eszközt a dongák vastagságának kiméréséhez is használták. Feltételezhető, hogy egy ügyesebben faragó mester, vagy maga a bodnár fabrikálta.

A múzeum egyedi, kézzel készített darabjának szárait keményfából faragták, melyek végeit olyan facsappal fogták össze, amellyel egyben a szárakat mozgathatóvá is tették. Az egyik szárba csapolással rögzített íves falapot rögzítettek, amely a másik szárba készített nyíláson szabadon átjár. Az íves falap és a körző csúcsa között a szárak éleibe faragva az úgynevezett „magyar bajusz” motívumot fedezhetjük fel. A körzőszárak végeibe, melyeket a fa repedésének megelőzésére vasgyűrűvel fogtak körbe, vashegyeket ékeltek. A kovácsolt vashegyek L alakú kivitelezésével elérték, hogy azok a szárak külső oldalának meghosszabbításai legyenek. A tárgy egyediségének elengedhetetlen meghatározói díszítőmotívumai. A készítő a szárak felső egyharmadán szabálytalan, mégis harmonikus „csipkézett” rovátkolást alkalmazott.