Az életteli sárga fénnyel világító épülettömb kopasz fákkal szegélyezve jelenik meg a hólepte téli tájban. A művész nyers, darabos foltokban rakta fel a festéket. Intenzív gesztusai mellett, a színrétegek alól kivillan a fehérre alapozott vászon.

Galimberti festészeti elvei igen közel álltak a francia Matisse által hangsúlyozott modern felfogáshoz: „A művész – amikor alkot – a közönséggel abszolút nem törődik, azért úgy festi és azt festi, ami őt éppen megragadja – amit átgondol, átérez – s azt igyekszik néhány vonással megrögzíteni…. A természetből csak absztrahál (vagyis csak azt festi, ami őt érdekli), nem pedig a természetet kopírozza.”