Manapság a legkülönfélébb eszközök állnak rendelkezésünkre, ha zenét szeretnénk hallgatni. A XVIII-XIX. században mi szolgálhatta ugyanezt a célt? Most egy különleges bútort mutatunk be a JPM Képző- és Iparművészeti Osztályának gyűjteményéből.

Fuvolaműves szekreter. Lehajtható lapja mögött kapott helyet a kabinet rész, illetve belsejében az automata szerkezet. Oldalról nyíló ajtói mögött a dallamhengereket tárolták. A fújtató, valamint a dallamhenger mozgatásához szükséges energiát ólomsúlyok ereszkedése biztosította. Az oromzatba rejtett óra Johann Lehrner munkája (Kassa, 1826). A zenélő automatát Josepf Arzt készítette Bécsben. A bútor feltehetően bécsi vagy kassai munka.

A fából készült hengerekre fém tüskékkel kódolt dallamokat lejátszó automata fuvolaművek már a 16–17. századtól ismertek. A 18. század végétől kezdték e szerkezeteket lakásbútorokba szerelni. Elsősorban díszes órákba, illetve a legreprezentatívabb bútorfajtába, a szekreterbe, amelyben óramű is helyet kapott. Az így létrehozott fuvolaműves szekreter a legdrágább bútorfajtának számított az 1780–1820 közti időben. A zenélő automatákat erre szakosodott órásmesterek készítették. A kis fuvolasípokból orgonaszerűen összeállított gépek általában korabeli operaslágerekből játszottak nyitányokat, áriákat. A dallamhengereket rendelni és utánrendelni is lehetett.

A zenélő automatát Major Gábor hangszerész állította helyre.

(Felhasználva Rostás Péter: Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon. Katalógus. BTM, Bp. 2012.)
összeállította: Dr. Kovács Orsolya–Gál Éva


HANGANYAG:
A fuvolaműves zenélő automatán játszott darab: Daniel Auber francia zeneszerző, A portici néma című – 1828. február 29-én bemutatott – operájának nyitánya. Itt meg is hallgatható! >>