Furcsa orvosi ruha, amelyeket a pestisdoktorok viseltek a 17. században. A doktorok tetőtől talpig befedték magukat, arcukon pedig csőrös maszkot viseltek. Ők kezelték a betegeket - persze a kor színvonalának megfelelően.


A maszk első leírásában egy olyan ruházat szerepel, amely illatosított viasszal van bekenve, a nadrág hermetikusan zár a csizmával, az ing be van tűrve, a kalap és a kesztyű pedig kígyóbőrből készült. Úgy gondolták, hogy az intenzív illatú édes parfümök hatástalanítják a baktériumot. A pestisdoktorok rendszerint hordtak maguknál egy pálcát is. Kétlyukú, csőr alakú maszkot is viseltek, amely gyógynövénykeverékkel volt megtöltve annyira, hogy viselője lélegezni is tudjon.

A ruházat nem csak a pestistől, hanem a miazmától, a kor szerint betegséget okozó rossz levegőtől is meg kellett volna, hogy védje az orvosokat.


Minden "földi jó" került a maszkcsőrbe: a szarvashereportól a kígyóörleményig...

A gyógynövénykeverék, amellyel megtöltötték a maszkcsőrt, a teriáca volt, amelyhez 45-70 összetevőre volt szükség, többek között még az alábbiakra is: kígyóőrlemény, szarvasherepor, egyszarvú agyarának pora, egy narválnak a foga, borseprő és ópium, mirha, méz és viperahúspor. A sok sajátos összetevőn túl az emberek hite is hozzátett a hatáshoz, egészen a 19. századig. Úgy gondolták, a csodaszer gyógyítja a pestist, az összes járványos betegséget, a tüdőbajt, jó mindenfajta mérges csípésre, kutyaharapásra, lázra.


Több áldozata volt a pestisnek a Rákóczi Szabadságharcnak...

Hazánkban is voltak pestisjárványok a 14-15. században, és a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben, 1708-tól is hatalmas pestisjárvány pusztított. Becslések szerint az egész szabadságharcban 80 ezer ember halt meg, a járványban pedig 410 ezer. Ekkor tizedelődött meg a bányavárosok és a Szepesség népe is, s települtek az elhaltak helyére a szlávok. A járványok a 18. század első felében is gyakoriak voltak. Megszűnésükre a hálából emelt barokk Mária emlékoszlopok és Szentháromság szoborcsoportok emlékeztetnek. Az utolsó nagyobb pestisjárvány hazánkban 1738-ban volt.


Nem éppen megnyugtató módszerek

A furcsa, csőrös pestisruhát viselő doktorok megjelenése általában rémületet váltott ki, hiszen kinézetük jelezte a halálos ragály megjelenését. Módszereik, mint a vércsapolás, ablakok becsukása és hasonlók, nem a túlélés halvány esélyének reményét keltette az érintettekben.